Hogy nem Romulus volt az utolsó nyugatrómai imperátor, azt mutatja, hogy riválisa ugyanúgy pénzt veretett, mint ő. A "barbárt" ráadásul nemcsak a Kelet (a keleti birodalomfél) nem ismerte el, hanem Itália sem, sőt 475-ben Gallia is Iulius Nepos mellé állt, ami sokat nyomott a latban akkortájt. A fiatal hun császárnak egyetlen aduász maradt csak a kezében: az ütőképesebb haderő. Ezt pedig a jelek szerint kizárólag úgy lehetett ellensúlyozni, ha az ellenfél kerített egy másik nagyszerű stratégát a hasonló kvalitású törtető, Odoaker személyében. Aki megint csak a hun arisztokráciából származott, hiszen Edekának (= Ügyeknek?) a fia volt...

Így zajlott tehát a nyugati birodalomrész agóniája. A nemrég még az Óxosz melléki parthusokat hódoltató, egymással is vetélkedő hun vezérek kényükre-kedvükre gázolták végig az európai tartományokat és magát Itáliát, végül aztán egyiküket kénytelen volt királynak elismerni a mindvégig a Birodalom hivatalos székhelyeként működő Róma városa és a félsziget vonatkozásában Zénón császár. Ami ugyanakkor biztos, hogy mindenfajta katonai gyengeségétől függetlenül Nepos uralma egészen 480. május 9-én bekövetkezett haláláig a nyugati területek fölött de iure töretlen. Erre mutat, hogy amikor 476-ban Odoaker kiüti a nyeregből Romulust, és a keleti augustustól, Zénóntól patríciusi kinevezést kér, az még mindig Neposhoz mint a Nyugatrómai Birodalom császárához irányítja őt...