Bálint Csanád:
„A karikás markolatú, 3-as alakú függesztőfüles kardokat korábban az avarok távol-keleti kapcsolatai jeleként tárgyaltam, s használatukban – a P-fülűekkel szembeállítva – még másféle vívómodort is feltételeztem.[645] Kétségtelen, hogy az ilyen kardmarkolatok tipokronológiai előképei föllelhetők a világ e távoli részében, ilyetén értelmezésük azonban az avarok esetében súlyos időrendi akadályba ütközik, ami által az említett kombinációk alapjukat vesztik. Arról az egyszerű tényről van szó, hogy a szóban forgó kardtípus az avaroknál két-három nemzedékkel a honfoglalásuk után jelenik meg,[646] tehát egyszerűen nem is lehet keleti örökségük. Egy nemrég megjelent cikk szerzője a karikás markolatú avar kardokat az Altaj Berel nevű folyója mentén előkerült 4–5. századi kardokkal hozta kapcsolatba.[647] Ez a párhuzamba állítás tipokronológiai szempontból nem látszik hibátlannak; előzményként minden tekintetben kézenfekvőbb és buktatókkal kevésbé megterhelt lett volna a mandjelosi kard markolatvégén látható ovális karikára[648] hivatkozni.[649] Nem lehet ugyanis kétségünk aziránt, hogy ez utóbbi sírlelet az avar kornak egy régebbi periódusából való, mint amelybe a karikás markolatú, 3-as alakú függesztőfüles kardok tartoznak. Az sem szorul bizonyításra, hogy a mandjelosi lelet nemcsak időrendileg, de még etnikailag és kulturálisan is lényegesen közelebb áll a most tárgyalt Kárpát-medencei leletekhez, mint az Altaj-vidéki emlékanyag. A mandjelosi lelet esetében az jelenthet problémát, hogy a markolat ovális karikája (még?) nem 3-as alakú, hanem egy sajátos formájú függesztőfüllel együtt fordul elő. A karikás kardmarkolatokhoz magam is hivatkoztam addig kevéssé ismert távol-keleti párhuzamra[650] – az Ázsia-centrikus szemlélet szellemében s tekintet nélkül arra, hogy a tárgyalt koreai kardok lelőhelye légvonalban 3500 km-re esik az avarok feltételezhető belső-ázsiai őshazájától. Természetesen meg lehet tenni, hogy valaki – Európából nézve többé-kevésbé egyetlen kulturális régiónak kezelje ezt a fél Európának megfelelő távolságot, de a közbeeső területek (Külső-Mongólia, Amur-vidék,[651] Senszi, Sanszi, Hopei és Liaoming tartományok) régészetileg jól kutatott területei alapján nem lehet ilyesfajta áthidalás-magyarázatokkal előállnunk. Mindezek alapján, s tekintettel arra, hogy 3-as alakú függesztőfület egyáltalán nem ismerünk Ázsiából, ma inkább hajlok arra, hogy a 7. századi avarok szóban forgó kardtípusát ne Keletről származtassuk, hanem a kialakulásukat európai, talán az avaroknál bekövetkezett belső fejlődés eredményének tekintsük. Területi elterjedésük szokatlan képet mutat: legtöbbjük a Duna–Tisza közén látott napvilágot.[652]
Ma az ázsiai leletek és a Taq-i Bostan-i ábrázolás gondosabb tanulmányozása alapján másként tekintek a kora avar kori P-függesztőfülű kardok és azok keleti párhuzamainak viszonyára is. E kardok vélt ázsiai eredetét valójában sem a régészeti leletek, sem az egyetlennek tartott ábrázolásuk (Taq-i Bostan) sem támasztja alá: az előbbiek elterjedése (Korea, Borovoe, Üc Tepe, Kercs) s az utóbbin látható kardnak kérdésünk szempontjából tipológiailag irreleváns volta (ld. fent) késztet erre. Ami a Kárpát-medencei területi elterjedésüket illeti, érdemes felfigyelnünk arra, hogy e kardtípus – a Szeged környéktől eltekintve – a Tiszától keletre és általában: a Kárpát-medence északkeleti sarkában eddig nem látott napvilágot.[653]
[645] Bálint, Vestiges 205–206.
[646] Csallány, Sírleletek 164–169; Garam, Katalog 24. az általa a 6. század végére–7. század 1. harmadára keltezett kunágotai és – feltételesen – a tiszaalpári leletet sorolja ide.
[647] Mesterházy, Korai avar 232. Hasonló nézeten van Simon, Adatok 172.
[648] S. Ercegović-Pavlović, Avarski konjanićki grob iz Mandjelosa, Starinar 24–25 (1973–74), tab. 3: 1.
[649] Ezenkívül itt megemlíthető az abcháziai cibilium-šapkai temető területén szórványként előkerült karik s markolatú kard is. Ezt a közzétevői – bővebb indoklás nélkül – az ottani leletanyag zömét alkotó 6–7. századi emlékeknél régebbi időszakba, a 2–3. századra keltezik, vö. Voronov–Šenkao, Vooruženie 129; 131, Fig. 4: 1. Szemléleti, módszertani kérdés az is, ha egy, mintegy 4000 km-re előkerült 4–5. századi altaji kardot a 7. századi avarokéi szempontjából fontosnak tartunk, akkor nem lenne-e célszerű a szintén 4–5. századi és csak 1000 km távolságban napvilágot látott karikás markolatú germán kardokat (és azok késő római előzményét) is figyelembe venni, ld. K. Raddatz, Ringknaufschwerter aus germanischen Kriegergräbern, Offa 17–18 (1959–1960), 26–40; H.-J. Keller, Zu den römischen Ringknaufschwertern und Dosenortbändern in Bayern, JbRGZM 13(1966) 190–201.
[650] Bálint, Vestiges 205, Fig. 15: 2.
[651] Pontosan ebből a korból, a 6–7. századból való az Amur-menti troickoei temető 2. sírja, melyből egy egyélű kard felső harmada látott napvilágot – nem volt karika a markolatán, ld. E. I. Derevjanko, Mochèskie pamjatniki Srednego Amura, Novosibirsk 1975, 108, Fig. 68.
[652] Bálint Landnahme 270–271.
[653] Bálint Landnahme 269–270.”
Forrás: Kelet, a korai avarok és Bizánc kapcsolatai; JATE Őstörténeti Kutatócsoportja–Balassi, Szeged–Bp., 1995
Taq-i Bustan a Zagrosz szívében, Kermansah határában, a városközponttól mintegy 5 km-re található
-------------------------------------------------------
Manouchehr Moshtagh Khorasani: „Ähnlich wie die Parther benutzten die Sassaniden (224–651 n. Chr.) Schwerter, die anhand eines Tragebügels (Scabbard Slide System) vor dem Körper getragen wurden. Archäologische Exemplare von den frühen Sassanidenschwertern werden im National Museum in Teheran aufbewahrt. Ein Vergleich dieser Sassanidenschwerter mit ihren parthischen Vorgängern zeigt, dass beide Schwerter mehr oder weniger gleich lang waren. Erst
durch militärische Konfrontationen mit den Nomadenvölkern im Norden lernten die Sassaniden ein neues Aufhängungssystem mit zwei Ösen »P-shaped double locket System« kennen. Es war dem alten Aufhängungssystem bei weitem überlegen, da zum ersten Mal das Schwert horizontal an der Seite des Köpers getragen werden konnte. Das neue System ermöglichte ein schnelleres Ziehen der Waffe aus der Scheide und erleichterte gleichzeitig die Bewegung der Krieger im Kampf.”
