Tomka Péter régész Attila hunjainak kardjáról:
„A közelharc fő fegyvere a keresztvassal felszerelt hosszú, viszonylag karcsú kétélű kard (hossza 100 cm körüli, a penge szélessége 4-5 cm). Jelentőségét illusztrálja a »Hadisten (Mars) kardja« motívum. A kelet-európai puszták szinte valamennyi 5. századi leletében utal valami – pengetöredék, veret – kard egykori jelenlétére, a Duna-vidékről jó állapotban megmaradt kardokat idézhetünk: Pannonhalma, Szirmabesenyő, Bátaszék, Lengyeltóti, Wien-Leopoldan stb. Az Azovi-tenger vidékén csoportosulnak azok a rekeszes díszű keresztvassal ellátott példányok – Pokrovsk-Voshod, Taman’ (Oroszország), Dmitrievka (Ukrajna) –, amelyek a kaukázusi alán és nyugati-germán kardok előzményének tekinthetők, és amelyekhez a pannonhalmi díszkard is tartozik. Az előkelők kardhüvelyét (ritkábban a markolatot) aranylemezek díszítették. A felerősítés nemegyszer féldrágakő kardfüggesztővel (Altlussheim, Pokrovsk-Voshod) vagy veretes tartófülekkel – (Novogrigor’evka, Ukrajna), VIII. kurgán – történt.”
Forrás:
Bóna István–Cseh János–Nagy Margit–Tomka Péter–Tóth Ágnes: Hunok – gepidák – langobardok; JATE Magyar Őstörténeti Kutatócsoport–Balassi, Szeged–Bp., 2003
Ezt egyébként arra válaszul idéztem korábban, hogy egy Ftonyo nevű hozzászóló a Kik voltak a pannonszlávok topikban (1101. hsz.) kijelentette: „A hunok kardja biz RÖVID volt...”
Azóta már feltehetően visszavett az arcából, mindenesetre az említett agymenés azután következett be nála, hogy a pannonszláv topikban B. Szabó Jánost is bátorkodtam megszólaltatni (1092. hsz.): „...például a hunok saját koruk egyik leghosszabb kardtípusával rendelkeztek, de ezért még nem szokták megkérdőjelezni haderejük könnyűlovas jellegét...”
Mindenesetre az Arszakida-dinasztia bukása (228) és a hunok európai feltűnése között másfél évszázad sem telt el, és tudjuk jól, hogy a Turkesztánba visszahúzódott parthusokat a hunok a IV. század első felében, tehát mindössze néhány évtizeddel a Kaukázus előterében való megjelenésük előtt gyűrték le vagy kényszerítették szövetségre. Okkal feltételezhető, hogy Balamir hunjai már jelentős avar tömegeket sodortak magukkal Európába. Ettől függetlenül persze a hosszú kard nem feltétlenül parthus találmány, csupán annyi látszik bizonyosnak egyelőre, hogy ez a fegyvertípus a 370-es években a kunokkal jelent meg a kontinens nyugati felén.
-------------------------------------------------------
Var-khun egyenes kard és csillag alakú keresztvassal ellátott markolatának nagyított képe
Még a 670-es években felbukkanó "griffes-indás" szablyák között is akadnak rendkívül hosszúak, például egy 106 cm-es a dunapentelei 7. sírból (Garam Éva: A tiszakécske-óbögi avar kori sírok – Adatok az avar kori szablyákhoz és kétélű kardokhoz; in: Communicationes Archaeologicae Hungariae 1991, 142.)
