A kínai civilizáció történelme, ha lehet, még mozgalmasabb az európaiénál... :) Egyszer fordult elő, hogy valamilyen okból nem indultak világhódításra, egyszer próbálkoztak (Tang-korszak), főleg szárazföldi irányban, több-kevesebb sikerrel, mondjuk kb. Perzsiáig jutottak, a Tangok bukása után a Mingekig nagyon gyengék és megosztottak voltak, kisebb bajuk is nagyobb volt annál, hogy gyarmatosítsanak, a Ming-korban lett leállítva ez a hódítás, utána a Qing-korban meg már az európaiak leosztottak minden lapot, a kínaiaknak nem sok keresnivalójuk volt a világtengereken, sőt még Szibériában sem (bár itt azért bepróbálkoztak, de kudarcot vallottak, ahogy Közép-Ázsiában is bepróbálkoztak, és ott is kudarcot vallottak). De azért azt ne felejtsük el, hogy Kína önmagában a világ leghatalmasabb birodalma volt, és az évezredek során egyre nőtt, kb. annyi értelme lett volna egy ekkora birodalomnak gyarmatosítani, mint mondjuk a rómaiaknak a mezopotámiai kalandjainak (utoljára Traianus próbálkozott, sikerrel is járt, de az utódjának föl kellett adnia), egyszerűen már gyarmatok nélkül is túl nagy és egy központból szinte irányíthatatlan volt. És még így is valahogy meghódítódott Tibet, Xinjiang, hűbéres lett Vietnam, Korea, stb. stb., sőt eredetileg a mai Kanton, Fujian, Sichuan, stb. sem tartoztak Kínához.

Persze innen Európából úgy tűnik, hogy ott mindig ilyen tökegyforma kis vágottszemű tömegek tökugyanúgy éltek, de mondjuk két kínai korszak között legalább akkora a különbség, mint mondjuk a reneszánsz és a gótika, vagy a rokokó és a román kor között.