Gömöri János

 

Kora középkori vaskohászat a Kárpát-medencében

 

6. rész: Összegzés

 

 

Az Árpád-kori magyar vaskohászatnak jelentős avar kori előzményei voltak a Kárpát-medencében. Egyelőre csak a nyugat-dunántúli és somogyi lelőhelyek szolgáltattak kézzelfogható bizonyítékokat ennek igazolására. Az avar kori vaskohászati emlékek jobbára a második avar kaganátus gazdasági átszervezésének időszakából származnak. Feltételezhetően azzal az onogur kolonizációs folyamattal kapcsolhatók össze, amelynek következtében az Avar Birodalom önellátásra rendezkedhetett be. Avariában a VIII. századra már megteremtődtek a korai feudális átalakuláshoz szükséges feltételek. A még nomadizálókkal szemben ekkor már a nagyállattartással is foglalkozó földművelő népesség aránya lehetett nagyobb és meghatározó.

 

A bodrog-alsóbűi rovásírásos lelet, amely egy X. század elején használt vasolvasztó műhelyben került elő, azt látszik bizonyítani, hogy a letelepült, vasművességgel is foglalkozó "őslakosság", a honfoglaláskor itt talált népesség egy része magyarul beszélt. Feltételezhetjük, hogy az Árpáddal bejött honfoglaló magyarok, helyismeret hiányában nem kezdtek azonnal vasat olvasztani, hanem ezt a munkát kezdetben a helyiek végezték, főleg Somogyban, ahol a kutatások szerint nagyobb arányban élt tovább az őslakosság, föléjük helyezett Árpád-házi herceg, dux (kapkan Koppány), illetve a harka felügylete alatt. A bodrogi székely-magyar rovásírásos szöveg jelentése még vitatott, olvasatától függetlenül alátámasztja azt a feltételezést, hogy még a késő avar kori onogur kolonizációs hullámok egyikével beköltözött, magyarul beszélő vasasok leszármazottait is itt találhatták a X. századi honfoglalók.

 

A kohászati munkaszervezésben és technológiában a X. század második felében következett be jelentős változás. A korai Árpád-korra vonatkozó újabb ásatási eredményeink alátámasztják és kibővítik a magyarországi vaskohászatról alkotott eddigi ismereteinket. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a korábban ismert két kohótípus mellé négy újabb kohótípust, illetve típusvariánst sorolhatunk fel. Tisztáztuk a Sopron megyei kohászati lelőhelyek időrendi viszonyát, és megkezdtük ugyanezt a munkát kohászat-régészeti szempontból korábban fehér foltnak tekintett Somogy megyében. Az 1968-ban nyitva hagyott kérdések jó részét megválaszoltuk. Ugyanakkor újabb kérdések is felmerültek. Közöttük az egyik leglényegesebb, hogy az avar kori vaskohászat emlékanyaga kimutatható-e a Balatontól K-re eső területen, illetve, hogy a már ismert analógiákon túlmenően fellelhetők-e az avar és magyar vaskohászat Kárpátokon kívüli keleti kapcsolatai. Ugyanilyen fontos feladat a megismert kohászati centrumok mikro-régiójának alapos dokumentálása, a településtörténeti összefüggések feltárása, vagyis a korabeli lakóhelyek és temetők leletanyagának, valamint a kohászati emlékanyagnak az együttes vizsgálata.