Gömöri János

 

Kora középkori vaskohászat a Kárpát-medencében

 

3. rész: Árpád-kori gödörműhelyek

 

 

Imolai típus

 

A fél évszázada szervezett keretek között folyó vaskohászat-régészeti kutatás bebizonyította, hogy első királyunk korában már jól kiépített vastermelő szervezet működött Magyarországon. A korai Árpád-korban országrésznyi területeket átfogó, szervezett vasvidékek álltak a királyi kincstár szolgálatában.

 

Az államalapítás korának bucakemence típusa az ún. imolai típus, amely formailag a fajszi típust követi, de az imolai kohók nyitott mellel, kisebb hatásfokkal működtek. A salak nem folyt ki a kemencékből. A X. század második felétől a XIII. századig tartó periódusból a várszervezetek által regionálisan irányított, de egységes, országos koncepció szerint szervezett vasipar képe bontakozik ki előttünk. Ennek a szervezetnek a Heckenast G. - Nováki Gy. - Vastagh G. és Zoltay E. által 1968-ban felvázolt összefüggései és számos részlete az újabb kutatások megvilágításában is helytállónak bizonyult Számos új adattal gazdagították ismereteinket a Sopron környéki - korábban keltezhetetlen - lelőhelyek feltárásai. Ugyanakkor egy újabb megoldatlan kérdés is felmerült. Történetesen, hogy mi volt az oka a mellfalazatok elhagyásának az imolai típusú kohók esetében.

 

Fajszi és imolai típusú kohók mellett talált vasérc-, vassalak és kemencetöredékek műszaki vizsgálatokból az az általános következtetés vonható le, hogy a különböző típusú kemencékből kikerülő buca minőségét meghatározó kohósalak képződését nem a kemence formája, hanem az indirekt redukciós folyamat kézbentartása befolyásolja. A folyamat a kohóba került anyagok mellett a levegő adagolásával irányítható.

 

A vasvári kohótípus

 

A dupla kemencés, Árpád-kori kohótelepek Vas megyében kerültek feltárásra. A típusnak három lelőhelye ismert (Ólmod, Vasvár, Kőszegfalva). A kohók itt is műhelygödörben állnak, de oldalról fújtathatók, nincsenek teljesen a falba mélyesztve.

 

Nyugati bányászok és kohászok betelepítéséről XI-XIII. századi oklevelek tanúskodnak. Az egri püspökség királyi engedéllyel flandriai bányászokat és kohászokat hozatott Magyarországra a XI. században. II. András (egyik 1291. évi oklevele szerint) stájer (Eisenwurzel, Erzberg környéki) munkásoknak adott kiváltságlevelet, hogy 1200 körül Torockó környékén a vasipar alapjait megvessék. "Tarack" az ottani erdélyi nyelvjárás szerint vassalakot jelent. 1271-ben V. István a Garam vidékére Stájerországi bányászokat hozott be.