Nem csak a magyar forradalom és szabadságharc volt népszerű az íreknél, hanem szinte minden, 1848-as forradalmi megmozdulás Európában.
Magában Írországban is kibontakozott egy komolyabb forradalmi mozgalom (mint Európában mindenhol 1840-es évek első felében), de nem öltött olyan határozott formát, mint a többi országban. Ez, többek között, volt köszönhető több tényezőnek...
Miután 1801-től Írország Nagy-Britannia részévé vált, az országban meglehetősen komoly brit diktátum érvényesült. A lakosság 86%-ka dolgozott a mezőgazdaságban, és gyakorlatilag az írek biztosították a brit lendületes iparosodás szükséges mértékét azzal, hogy megmaradva Anglia fő agrártermelőjének kiszabadított rengeteg angol parasztott az angol bányák és ipar számára.
Az 1840-es évek elején lett végrehajtva egy sajátos agrárforradalom Írországban, amikor is központosították az állami beszolgáltatásokat, majd ennek érdekében 1846-ban törölték az u.n. ,,Mag törvényt" (Corn Laws), amely elméletileg arra volt hivatott, hogy megvédje az ír termelőket a külföldi, olcsóbb búzaszállításoktól, de a gyakorlatban a helyi földbirtokosokat védte a belső (Brit Birodalmon belüli) konkurenciától. A törvény eltörlése után jóval olcsóbb búza áramlott Angliába, elsősorban a kontinensről és Oroszországból. Az ír termelők és földbirtokosok sorra mentek tönkre, ugyanis a búza árakat az angolok csökkentették amennyire csak tudták, de miközben csökkent a termelés, az állami beszolgáltatások mértéke maradt. Ehhez még jött három év aszálya, illetve a burgonya betegsége. Mindez elvezetett az 1845-49-es szörnyű éhinséghez (a becslések szerint k.b. 1 millió ember halt éhen). (Gyakorlatilag az angolok itt is elsők voltak - ők hajtották végre a modern kor első mesterséges éhinségét.) Ennek hatására nőtt meg az emigráció is. 1851-re Írország a gyakorlatban elvesztette lakossága 30%-át. Ilyen viszonyok között esélyük nem volt egy komolyabb forradalmi megmozdulásra, pedig 1848-ban kitört egy sor ,,éhséglázadás", amit az angol hadsereg könnyedén levert.

Ami meg az ír protestánsokat illeti - Írország zászlója is (először 1848-ban jelent meg, Párizsban!) három részből áll: a zöld szimbolizálja a hagyományos ír nemzeti színt (p.l. Írországot is gyakran ,,Zöld-szigetnek" nevezik), a fehér a katolikus hitt tisztaságát, a narancssárga pedig III. Oráni Vilmost (III. Willem Hendrik, Prins van Oranje) aki angol-skót király volt és a protestánsok patrónusa, nemzetközi szinten.