Kányádi Sándor
Mosolyok mögött

mosolyok mögött lakunk
apró-kis lépcsőházi
mosolyok mögött
rájuk kattintjuk a biccentés
nemzetközileg szabadalmazott
biztonsági zárját s már
otthon is vagyunk
megkönnyebbülten bújtatjuk
házikabátba pongyolába
papucsba a lelkünk
reggelig már aligha zavarhatnak
legfönnebb telefonon

gyermekkoromban egy utca volt
egyetlen utca az egész faluban
melynek egyetlen házában sem jártam
későbben amikor világföldrajzot is
tanultunk már afrika ázsia amerika
de még a messzi-messzi ausztrália is
templomszög egyetlen négy-ötházas
utcájában kezdődött
s végződött nekem

a horizontális titokzatosságból
negyven év múltán vertikális lett
elégedett lehet velem eképpen a
legmodernebb igényeket
támasztó szövegmagyarázó is
igazán elégedett

pedig még fölvonó sincs gyalog
tesszük meg a három emeletet



1977