Íme mára két mese :

 

1.

 

Két ember eltéved a nagy kietlenségben. Egyikük egyszercsak felkiált!

- Oda nézz! Rátaláltam az "út"-ra.

- Hol ?

- Hát itt. nem látod ?

- Na álljunk csak meg!

Megállnak kiszállnak, a másikuk lehajol, belemarkol a sárba.

- Miii? Ez lenne az út ? Ez csak sár te féleszű!

- De nézd : mintha kitaposott nyom lenne... Talán már jártak erre.

- Nagyon régen lehetett, honnan tudod, hogy ez nem egy zsákutca ?

- Nem tudhatom. De meg kéne próbálni nem ?

- Dehogy! Még eltévedünk.

- Hát akkor mi legyen ?

- Gondolkodom. És kitalálok valamit...

- Aha.... Csak siess, mert nyakunkon a zápor és mindjárt bőrig ázunk.

 itt a vége fuss el véle.

 

2.

 

Két ember sétál a folyóparton, és az egyikük megszólal :

- Hát nem csodálatos ez a folyó ? Ahogy...

de a másik közbevág:

- Ez csak víz te együgyű!Nézd meg.

Lehajol és kivesz egy marék vizet a folyóból.

- Nézd csak.

ELőveszi a baltáját és széthasítja a vizet vízcseppekre

- Látod, vízcseppek. H2O-ból van. Ha melegítjük gőz lesz belőle, ha meg a hűtőbe rakom jég. Na ehhez mit szólsz pupák ?

- Hát... öööö... izé... Innan kintről tényleg egy folyónak látszik nem gondolod ?

- Neeem! Ez víz. Hát nem érted ?

Vége.