Erre kaptál választ. VAn olyan divatszó, amelyik múló divatnak bizonyul, van olyan, amelyik megrögződik. Pl. a hálistennek az miért jobb, mint a hoppá? Csak fel sem tűnik immár. Viszont ez a múlandóság/maradandóság az, ami a nyelv gazdagodását és folyamatos működését (edzettségét) biztosítja.

A felvetett kérdés csak távolról nyelvi, itt ízlések vetélkedéséről van szó, ami szintén nem haszontalan. A használat sajátosságai azonban nemcsak a szavak szintjén figyelhetők meg. Éppen a névelőhasználat jó példa erre, pontosabban a nemhasználat (Miniszter úr azt mondta, elnök asszony kéri, illetve fiam a hadseregből hozta a "mint állat" fordulatot.)