Igaz, nagyon igaz.
Itt van például a határozott névelő. Egyszer valaki a XII. században kitalálta, pontosabban ellopta a németektől az ötletet. Először még csak-csak érdekes volt, de most, hogy nyakra-főre használják, már idegesítő. Vagy ott vannak a névmások. Elsőre talán még vicces azt mondani, hogy te vagy mi, de milliomodszorra?
Pusztul a nyelv, nem vitás.