"Nem vagyok büfé orosz polgárháborúban, de feltételezem, ha a háború nem ér véget, akkor a tiszt urak a fronton maradnak és nem érnek rá bolsevikok ellen lázadni."

-- Kornyilov ezt nem így gondolta és 1917 júliusában az arcvonalból hadseregével kiválva nekiindult Pétervárnak, hogy rendet tegyen (kicsit kusza, hogy pontosan mit is gondolt, Kerenszkijt megsegíteni akarta a föltételezett bolsevik behálózás megakadályozásával, vagy Kerenszkijt és a bolsevikokat egyaránt odébb tenni, de megkísérelt valamit, az tény).

"Én nem is erről beszéltem, hanem arról, hogy a háborús erőfeszités kudarca az utolsó csepp a pohárban + a háború vége mindig gazdasági válsággal jár + a háború alatt statáriummal elfojtott feszültségek."

-- Ezzel én nem is akarok vitatkozni, mert pont emiatt kell megtalálni a poltikai vezetésnek, hogy mit bír el az ország és csak addig feszíteni a húrt. Ha nem bírja a háborút tovább, akkor békét kell kötni. Korábban, ha mást nem is, de ezt azért érezték a Habsburgok. Az I. világháborúban nem. Ha a belső rend megtartásához kellő erejüket nem véreztetik el teljesen a fronton, hanem belemennek egy vereségbe, akkor a mai napig uralkodhatnának.