Sztrabón a szűkebben értelmezett Parthiáról, ennek szomszédairól és Parthusország területi gyarapodásáról:  

 

„Parthüaia nem nagy; mind a perzsa, mind azután a hosszú ideig tartó makedón uralom alatt a hürkánokkal közösen adóztak. Kicsinysége mellett erdős, hegyes és szegény, éppen ezért a királyok gyors menetben vonulnak át rajta seregükkel, minthogy ez a vidék még rövid időre sem tud elég táplálékot adni. Most azonban megnagyobbodott, mert Kómiszéné és Khóréné is Parthüénéhez tartozik majdnem egészen a Kaszpi-kapuig, Rhagaiig, valamint a tapüroszokig terjedő terület, amely azelőtt Médiához tartozott. Apameia és Hérakleia városa Rhagai közelében fekszik. A Kaszpi-kaputól Rhagaiig a távolság Apollodórosz szerint 500 sztadion, Hekatompüloszig azonban, a parthüaioszok királyi székhelyéig 1260 stadion. Rhagai állítólag a földrengésektől kapta a nevét, amelyek következtében, mint Poszeidóniosz mondja, sok város és 2000 falu ment tönkre. A tapüroszok állítólag a derbixek és a hürkánok között laknak. A tapüroszokról azt beszélik, hogy az a szokás náluk, hogy a feleségeiket, ha már két vagy három gyermeket kaptak tőlük, átengedik más férfiaknak, mint ahogy ősi római szokás szerint, Cato is átengedte Marciát Hortensiusnak, amikor az kérte.”¹

 

„Ennek a vidéknek a legjobb része Aria és Margiané, egyrészt mert hegyek veszik körül, másrészt mert lakóhelyeik a síkságokon vannak. A hegyeken sátorlakó népek tanyáznak, a síkságokat folyók szelik át; azokat részint az Ariosszal, részint a Margosszal öntözik. Aria határos Baktrianéval azon a részen, amely a Baktrianén keresztülhúzódó hegység alatt fekszik. Hyrkaniától kb. 6000 sztadionnyi távolságra van. Vele együtt adózik Drangiané is egészen Karmaniáig, amely nagyobbrészt a hegység déli oldalán fekszik, de vannak olyan részei is, amelyek Aria mellett a hegyek északi oldalain vannak. Nincs messze Arakhószia sem, amely szintén a hegység déli oldalán fekszik, s egészen az Indus folyóig terjed, s ez is Ariané egyik része. Aria hosszúsága mintegy 2ooo sztadion, a síkság szélessége pedig 300 stadion. Városai: Artakaéna, Alexandreia és Akhaia, amelyeket alapítóikról neveztek el. Kitűnő bora van ennek a földnek; három emberöltőig is tartható szurkozatlan edényben.

 

Hasonló természetű Margiané is, de a síkságot pusztaságok veszik körül. Antiokhosz Szótér is csodálta ennek termékenységét, 1500 stadionnyi kerületű fallal vette körül, s megalapította Antiokheia városát. Ez a föld is jó szőlőtermő; állítólag olyan szőlők is találhatók, hogy csak két ember tudja körülkarolni, a szőlőfürt pedig kétkönyöknyi nagyságú.

 

Baktria egyes részei Aria mellett húzódnak észak felé, nagyobb része azonban fölötte kelet felé terjed. Nagy kiterjedésű, és az olaj kivételével mindent megterem. A hellének, akik elszakadásra bírták, a föld kiválósága révén olyan hatalomra tettek szert, hogy Arianét és az indusokat is meghódították, mint az artemitai Apollodórosz mondja, és több népet igáztak le, mint Alexandrosz; különösen Menandrosz (ha ugyan átlépte a Hypaniszt is kelet felé, s egészen az Imaoszig előrenyomult), egyrészt ő maga, más részét Démétriosz, Euthüdémosznak, Baktria királyának fia. De nemcsak Patalénét szállták meg, hanem a további partvidéken Szaraosztosz és Szigerdisz királyságát is. Általában, mondja Apollodórosz, Baktriané az egész Ariané dísze. Hatalmukat kiterjesztették egészen a szérákig és a phrünákig.

 

Városai: Baktra, amelyeket Zariaszpának is neveznek, s amelyen keresztülfolyik az Óxoszba ömlő hasonló nevű folyó, továbbá Darapsza s még több más; ezek között volt Eukratidia is, amely nevét uralkodójáról kapta. A hatalmon levő hellének szatrapeiákra osztották, de ezek közül Aszpiónoszt és Tapüriát a parthüaioszok elvették Eukratidésztől. Hatalmukba kerítették Szogdianét is, amely Baktria fölött kelet felé fekszik a Baktriát és Szogdianét határoló Óxosz és az laxartész folyók között; ez utóbbi a szogdiosokat és a nomádokat is elhatárolja.

 

Hajdanában a szogdianoszok és a baktrianoszok életmód és szokások tekintetében nem sokban különböztek a nomádoktól, de a baktrianoszok valamivel mégis szelídebbek voltak; Onészikritosz követői azonban ezekről sem a legjobbakat mondják. Az öregség vagy betegség következtében megrokkantakat ugyanis élve dobják oda az éppen erre a célra tartott kutyáknak, amelyeket a saját nyelvükön temetkezőknek neveznek; Baktra fővárosnak a falain kívül ugyan tisztaság látható, de belül jobbára embercsontokkal van tele. Ezt a szokást Alexandrosz szüntette meg. Ilyenféléket regélnek a kaszpiakról is: a szüleiket ugyanis, ha betöltötték 70. évüket, bezárják, és halálra éheztetik. Ez tehát még elviselhetőbb, s hasonlít a keiosziak szokásához, bár szkütha tulajdonság; de még sokkal szküthább a baktrianoszok szokása. És ha méltán csodálkozhatunk azon, hogy Alexandrosz ilyen szokásokat talált náluk, mit mondhatunk azokról, amelyek valószínűleg szokásban voltak náluk az első perzsa s a még előbbi uralkodók alatt?

 

Alexandrosz állítólag 8 várost alapított Baktrianéban és Szogdianéban, néhányat azonban elpusztított, így a baktrianéi Kariatait, ahol elfogták és őrizetben tartották Kaliszthenészt, Szogdianéban pedig Marakandát és Kürát, Kürosznak az laxartész folyónál fekvő legtávolabbi alapítását; itt volt a Perzsa Birodalom határa. Bár szerette Küroszt, mégis elpusztította ezt a helyet a gyakori lázadások miatt. Két nagyon erős sziklavárat is elfoglalt árulás folytán: Baktrianéban Sziszimithrosz várát, ahol Oxüartész a leányát, Róxanét őrizte, Szogdianéban pedig Oxosz várát, melyet Ariamazosz várának mondanak. Sziszimithrosz váráról azt regélik, hogy a magassága 15 sztadion, a kerülete pedig 80 sztadion volt, s fent olyan termékeny síkság volt, hogy 500 embert is eltarthatott; itt Alexandrosz nagyszerű vendéglátásban részesült, s Róxanét, Oxüartész leányát feleségül vette. A szogdianéi sziklavár magasságát kétszer akkorának mondják. Ezen a vidéken még a brankhidák városát is elpusztította, akiket Xerxész telepített le ott, minthogy vele együtt önként mentek oda otthonukból, amikor átadták neki a didümai isten drágaságait és kincseit; minthogy ő utálta a templomrablást és árulást, elpusztította.”²

 

¹ XI, 9, 1

² XI, 10, 1–11, 4