Omeljan Pritsak volt az, aki tudomásom szerint elsőként mutatott rá az említett szimbólum uralkodói jellegére. Mint írja, a munčuq a kínaiaknál, kusánoknál, a régi türköknél és az ujguroknál egyaránt a napot és a holdat jelképezte⁸. Ezzel kapcsolatban emlékeztetünk arra, hogy a nap-hold kombináció már a szumír pecséthengerek időszakától kezdődően a királlyal és az ő szakralitásával, isteniségével állt összefüggésben, és hogy ugyanez a kettős szimbólum II. Godarz parthus nagykirály érméin is előfordul. A keleti ábrázolásokon ezt a jelképet gyakran egy sárkány szájába helyezték. Pritsak szerint a munčuqot mint ékkövet rendszerint a zászlórúd végére helyezték, és mintegy lángnyelvek aurája vette körül – tkp. ez utóbbi volt a holdsarló megfelelője. A Maenchen-Helfen említette Qizil Munčuqon⁹ és Attila édesatyján kívül ezt a nevet más uralkodók is viselték, így Muncsuk Ilcsikejev baskír (méd) vezér 1761 körül¹⁰ és Mončak (Bunčak, Puncuk) kalmük-torgaut vezető¹¹.

-------------------------------------------------------------------

Plutarkhosz (Artaxerxész 1): "Kürosz az idősebb Kürosztól kapta a nevét, akit állítólag a napról neveztek el, mert a Kürosz szó perzsa nyelven napot jelent."