Elkezdjük ismertetni az Arszakidák származására vonatkozó nézeteket. Az egyik elképzelés szerint a parthus dinasztia alapítója egy útonálló volt, aki eleinte rablásból, fosztogatásból tartotta fenn magát. Iustinus bizonytalan származásúnak mondja, Ammianus Marcellinus sorai alapján viszont parthusnak kell tartanunk őt.

 

Iustinus (XLI, 4, 6–8):

 

„Erat eo tempore Arsaces, vir sicut incertae originis, ita virtutis expertae. Hic solitus latrociniis et rapto vivere accepta opinione Seleucum a Gallis in Asia victum, solutus regis metu, cum praedonum manu Parthos ingressus praefectum eorum Andragoran oppressit sublatoque eo imperium gentis invasit. Non magno deinde post tempore Hyrcanorum quoque regnum occupavit, atque ita duarum civitatium imperio praeditus grandem exercitum parat metu cum Seleuci et Theodoti, Bactrianorum regis.”

 

„Élt abban az időben egy bizonytalan származású, de kipróbált vitézségű férfiú, Arsaces. Útonállásból és rablásból tartotta fenn magát, de amikor meghallotta az álhírt, hogy a gallusok Ázsiában legyőzték Seleucust, rablócsapatával – hisz most már nem kellett tartania a királytól – megtámadta a parthusokat, leverte kormányzójukat, Andragorast, s miután eltette láb alól, magához ragadta a parthus nép fölötti hatalmat. Nem sok idővel ezután a hyrcanusok királyságát is elfoglalta, és így, a két nép közötti hatalommal felruházva – Seleucustól és a bactriaiak királyától, Diodotustól való félelmében – nagy hadsereget szervezett.”

 

 

Ammianus Marcellinus (XXIII, 6, 2):

 

„… in vocabulum Parthi concessit Arsacis obscure geniti, latronum inter adulescentiae rudimenta ductoris, verum paulatim in melius mutato proposito clarorum contextu factorum aucti sublimius.”

 

„… az országot Parthiának kezdték nevezni az alacsony származású Arsacesről, aki kora ifjúságában rablóvezér volt, lassanként azonban jobb útra tért, és jeles tettek egész sorával magasra emelkedett.”