Ammianus Marcellinus a Parthus Birodalomhoz tartozó Médiáról (XXIII, 6, 27–36):

 

„At in laeva Media confinis Hyrcano panditur mari: quam ante regnum Cyri superioris et incrementa Persidos legimus Asiae reginam totius Assyriis domitis, quorum plurimos pagos in Atropatenae vocabulum permutatos belli iure possedit. Pugnatrix natio et formidanda post Parthos, quibus vincitur solis, regiones inhabitans ad speciem quadratae figurae formatas. Harum terrarum incolae omnes ad latitudinem nimiam extenduntur, eisque maximae celsitudines imminent montium, quos Zagrum et Orontem et Iasonium vocant. Coroni quoque montis altissimi partem habitantes occiduam frumentariis agris adfluunt et vinariis, pingui fecunditate laetissimi et fluminibus fontiumque venis liquidis locupletes. Edunt apud eos prata virentia fetus equorum nobilium, quibus, ut scriptores antiqui docent nosque vidimus, ineuntes proelia viri summates vehi exultantes solent, quos Nesaeos appellant. Abundat aeque civitatibus ditibus Media et vicis in modum oppidorum exstructis et multitudine incolarum. Utque absolute dicatur, uberrimum est habitaculum regum.

 

In his tractibus Magorum agri sunt fertiles, super quorum secta studiisque, quoniam huc incidimus, pauca conveniet expediri. Magiam opinionum insignium auctor amplissimus Plato machagistiam esse verbo mystico docet, divinorum incorruptissimum cultum, cuius scientiae saeculis priscis multa ex Chaldaeorum arcanis Bactrianus addidit Zoroastres, deinde Hystaspes rex prudentissimus Darei pater. Qui cum superioris Indiae secreta fidentius penetraret, ad nemorosam quandam venerat solitudinem, cuius tranquillis silentiis praecelsa Brachmanorum ingenia potiuntur, eorumque monitu rationes mundani motus et siderum purosque sacrorum ritus quantum colligere potuit eruditus, ex his, quae didicit, aliqua sensibus magorum infudit, quae illi cum disciplinis praesentiendi futura per suam quisque progeniem posteris aetatibus tradunt. Ex eo per saecula multa ad praesens una eademque prosapia multitudo creata deorum cultibus dedicatur. Feruntque, si iustum est credi, etiam ignem caelitus lapsum apud se sempiternis foculis custodiri, cuius portionem exiguam ut faustam praeisse quondam Asiaticis regibus dicunt. Huius originis apud veteres numerus erat exilis eiusque ministeriis Persicae potestates in faciendis rebus divinis sollemniter utebantur. Eratque piaculum aras adire vel hostiam contrectare antequam magus conceptis precationibus libamenta diffunderet praecursoria. Verum aucti paulatim in amplitudinem gentis solidae concesserunt et nomen villasque inhabitantes nulla murorum firmitudine conmunitas et legibus suis uti permissi religionis respectu sunt honorati. Ex hoc magorum semine septem post mortem Cambysis regnum inisse Persidos antiqui memorant libri docentes eos Darei factione oppressos, imperitandi initium equino hinnitu sortiti.”

 

„Balra a Hyrcanus-tengerrel érintkező Media terül el, amely­ről azt olvastam, hogy az idősebb Cyrus uralkodása és Perzsia megnövekedése előtt Asia ura volt. Legyőzte az asszírokat is, akiknek számos helységét Atropatene néven egyesítve a háború jogán elfoglalta. Harcias nép ez, s a parthusok után, akik még rajta is túltesznek, a legfélelmesebb. Négyszög alakú területen lakik. Ezeknek az országoknak a lakossága messzire nyúló terü­leten helyezkedik el, melynek peremén igen magas hegyek emel­kednek, név szerint: Zagra, Orontes és Iasonius. A magas Co­ronus hegység nyugati oldalán lakó emberek bővelkednek ga­bonaföldekben és szőlőskertekben. A buja termékenység, a fo­lyók és a források tiszta vize derűssé, jómódúvá teszi őket. Zöl­dellő rétjeiken nemes fajtájú lovak legelésznek. Régi történetírók elbeszélik, de én magam is láttam, hogy a csatába induló előkelő férfiak milyen délcegen ülik meg a naesaeusinak nevezett lovakat. Media bővelkedik városokban, városi módon épült falvak­ban és lakosokban. Bátran állítjuk, hogy ez a királyoknak egyik legvirágzóbb országa.

 

Errefelé vannak a mágusok termékeny szántóföldjei. Ha már szóba kerültek, helyénvaló egyet-mást elmondani közösségükről és tanításaikról. Plato, a nagy gondolatok kiváló hirdetője, a má­giát misztikus szóval hagistiának nevezi, és azt tanítja, hogy ez a legtisztább istentisztelet, amelynek ismeretéhez a régebbi szá­zadokban a chaldeusok titkos tanításai alapján sokban hozzájá­rult a bactriai Zoroaster, később pedig a bölcs Hystaspes király, Dareus apja. Amikor Zoroaster bátran behatolt Felső-India ti­tokzatos világába, egy lakatlan erdős vidékre ért, melynek nyu­galmas csöndjét megvilágosodott szellemű brahmanok élvezik. Az ő tanácsukra tanulmányozta a világ és a csillagok mozgására vonatkozó számításokat, valamint, amennyire fölfoghatta, a szent dolgok tisztult szertartásait. Amit ott tanult, megmagya­rázta a mágusoknak, azok pedig a jövendő előrelátásának tudo­mányával együtt nemzedékről nemzedékre továbbadják az utó­kornak. Attól fogva évszázadok óta mind a mai napig ugyanab­ból a nemzetségből származó népes testület végzi az istentiszte­letet. A mágusok azt állítják – ha ugyan hinni lehet nekik –, hogy égből hullott tüzet is őriznek örökégő serpenyőkben, és ebből egy kisebb darabot valaha állítólag az asiai királyok előtt vittek sze­rencsehozóként. E testület létszáma régente kicsi volt; ők mű­ködtek közre a perzsa hatalmasságok megbízásából az ünnepi is­tentiszteleteken. Bűn volt az oltárhoz járulni vagy az áldozati ál­lathoz nyúlni, mielőtt egy mágus pontosan előírt könyörgések kíséretében az áldozatot meg nem szentelte. Lassanként azon­ban megnövekedett a mágusok száma, saját névvel egy külön nemzetséggé váltak; majorokban laknak, amelyeket nem véde­nek erős falak. Saját törvényeik szerint élhetnek, és a vallás te­kintélye folytán nagy tiszteletben részesülnek. A régi könyvek el­mondják, hogy Cambyses halála után a mágusok nemzetségéből heten ragadták magukhoz Perzsiában a királyi hatalmat. Azt is hozzáfűzik, hogy végül is leverte őket Dareus pártja; ő maga egy ló nyerítése révén jutott uralomra.”