Attila 441-442-es balkáni hadjáratait megelőzte a Constantiaban létrejött béke. Ami a szokásos adót megállapította kelet-rómaiaktól a hun fejedelemnek, megtiltotta hun alattvalók zsoldosként való felfogadását a császárnak, lezárta a diplomáciai intrikákat a hun birodalommal szemben. Attila vezérelve volt, hogy az egyébként gyengélkedő ellenséget előbb gazdaságilag tovább gyengítse, majd a gyepű kialakításával még rosszabb helyzetbe hozza. Jól kitervelt, diplomáciailag, katonailag alaposan felmért tett volt ez és nem valami hipp-hopp szalmaláng rablóbandaé! Persze, ezzel egyúttal a császár tekintélye is csorbult, a birodalma katonai ereje csökkent. Pl. a hunok elleni intrikák egyik esete volt, mikor a határmenti Margus püspökét megvádolták, hogy átlopakodott a határon és a közeli hun sírokat kiraboltatta.(nem biztos, hogy bűnös volt ebben) Ez is egy ok volt, ami a háborúhoz vezetett, a be nem fizetett adó mellett és a szökevény hun alattvalók besorozása a kelet-római seregbe is bűnnek számított az előbb említett béke szellemében.