Az eltérő számozás visszavezethető arra, hogy a Bibliában is kétszer írják le a Tízparancsolatot: egyszer az Exodusban, másodszor a Deuteronomiumban. Ráadásul folyamatos szövegként, sorszámok nélkül, csak később említik a tízes számot.

A zsidók és protestánsok előbbit veszik alapul, itt a felebaráttól el nem kívánandó dolgok közt van a házastárs is felsorolva, ezért ők ezt vették az utolsó parancsolatnak, az első kettőnek pedig az egy Isten imádását és a bálványimádás tilalmát.

A katolikusok viszont a második szövegváltozatot vették alapul, itt külön mondat a felebarát házastársa és az egyéb dolgai megkívánásának tilalma, ezért ezt kilencedik és tizedik parancsolatnak tekintik, az egy Isten imádását és a bálványimádás tilalmát pedig egy parancsolatnak, a köztesek számozása pedig így eggyel eltér. Szokták erre a változatra azt a kritikát felhozni, hogy a házasságtörést már eleve tiltja a "Ne paráználkodj!", csakhogy ez nem egészen így van, akkoriban ez a parancsolat inkább olyan dolgokra vonatkozott, mint pl. állatokkal való fajtalankodás.