Nézd, az hogy a hitelfelvevőnek csak az olcsóbb hitelre telik a jövedelméből nem érv arra, hogy akkor az nem kockáztat. Pont az a lényeg ebben a játszmában, hogy a bankok átpakolják a kockázatot a devizahitelesekre.

A hiteleseknek nincs pénzük forinttal okoskodni, amit a jegybank a magas forintáfolyam érdekében mind magasabbra tornáz, amúgy sem érti a többség a devizakockázat mibenlétét. Felveszik tehát a kockázatos, de olcsó devizahitelt.

Ezzel a bankok ügyes cselt vetnek, mert miután a devizahitelesek száma átlép egy határt, a kockázatot már alapvetően nem is az ők vállalják, hanem az állam, azon keresztül pedig mindenki más. Ebben a helyzetben ugyanis, az állam nem teheti meg (vagyis nem fogja, megtehetné) hogy hagyja a devizásokat bedőlni, az az akció viszont, amivel a devizahiteleseket megmenti, egyúttal megmenti a bankot is. A bank beszedte a kockázati prémiumot a hiteleseitől, majd ennek a kockázatát átpakolja az államra. Azon keresztül meg olyanok fizetnek, akik egyáltalán nem vettek fel hitelt, és eleve nem állt módjukban bármilyen döntést hozni ezzel kapcsolatban. A bank számára tuti üzlet, nekünk viszont szívás.

Az világos, hogy a devizahitel kockázatos, azt senki sem tudja hogy mennyire. Lehet hogy sohasem lesz semmilyen bedőlés, lehet hogy lesz de az állam megmenti a kockázatvállalókat, de az is lehet hogy a bedőlés olyan helyzetet termet, hogy erre nincs lehetőség. Márpedig, ha a devizázás mondjuk 2002-ben, vagy 2005ben is kockázatos volt, és emiatt nem vágott bele valaki, akkor most, egy kormányválság kellős közepén, a gdp 12-14%nak megfelelő többlet eladósodás, és egy globális pénzügyi válság közepén belefogni...

Fogalmam sincs, hogy a devizával mekkora kockázat jár együtt, de hogy 2005höz, vagy 2004hez képest tetemesen megnőtt, az biztos.