Kedves Padisah!

A képlet nem ez. A képlet az, hogy besétálsz a bankba hitelfelvétel céljából. Ottan meg közlik veled, hogy a forint alapú hitel havi törlesztése 20%-kal magasabb mint a CHF alapúé. Mivel te nem sírni akarsz az albérlet drágasága, a saját gépkocsi hiánya miatt ellehetetlenülő munkavállalása vagy a jó ötlet tőke hiányában történő megvalósításának meghiúsulása miatt, felveszed a hitelt. És mivel képtelen vagy 10+% kamatot kitermelni, maradsz a CHF alapnál. Ez nem szerencsejáték vagy nem nagyobb mint abban bízni, hogy a jövedelmed majd olyan mértékben nő mint a kamatszint. Mert persze ilyen alapon az is szerencsejátékos, aki pártunk és kormányunk áldásos tevékenysége ellenére is abban bízik, hogy nem csökken, sőt -horribile dictu- nő a reáljövedelme. Kényszerről és realitásról van szó, nem szerencsejátékról, ezt szerintem érdemes lenne megfontolnod.

A jegybank nem a devizahitelesek érdekében ügyködik, a ki nem mondott árfolyamcélt -van ilyen, lásd Figyelő-sem a jótékonyság motiválja. Ráadásul látni kell, hogy nem csak a természetes személyek fogyasztása hanem a vállalati hitelfelvétel is zömében deviza alapon történik, egy általános bedőlés pedig nem csak az adósokat, de az egész gazdaságot is rossz helyzetbe hozza. Ippeg most tanuljuk, hogy az egész világ megissza a levét annak, ha Joe, Jim és Bill nem tudja fizetni a hitelét. Ha a subprime válság ilyen hatással van ránk is, akkor talán nem túlzott bátorság azt feltételezni, hogy Józsi, Béla meg Imre hiteltörlesztésének problematikája ha a világot nem is, de minket megrázna elég rendesen.

Bocs, most látom az árfolyamcélról te is írtál, régebben olvastalak csak most értem haza.

Egyszer szívesen olvasnék egy elfogulatlan elemzést arról, hogy a jegybanki alapkamat csökkenés tendenciájának megfordulása összességében mekkora kárt okozott az elmúlt években. Nálunk ez egyetlen cég esetében tizenmilliós bukót jelentett egy 80 millás hitel esetében.