Hinnnye, be szép mondatokat bírsz alkotni ... hát odáig stimmel, hogy a belüli frontokon használhatatlan vagyok, a kívülieken viszont szintén. :-(

A munka hárításában viszont magam is jelentős eredményeket tudok felmutatni.

(Mondjuk aki rám néz, annak eszébe nem jutna, hogy nekem munkát adjon ... hacsak nem szabotőr.)

Érzelmi kérdések, időzítés, racionalitás: bonyolult a história. A helyzet "reménytelen volt, de nem kritikus", ergo nem lett volna annyira fontos robbantani ... dehát így jött ki a lépés. Talán épp így a legjobb.

Most meg már főleg így a legjobb, mert így van.

(ez nem tudom, mit jelent, de valami ilyesmi van bennem.)