Aurora11: "De Te nem a tömegről,hanem a gravitációs töltésről írtál.Az első axióma tehetetlen ömegével mi a baj?"

 

A stabil részecskékek csak ivariáns, tehát nem változó, tulajdoságai vannak, ezek a kétféle elemi töltések. Az elemirészecskék elemi e-töltései q(k) = {+ q,  - q)  és elemi g-töltései g(k) = {+ g m(k), - g m(k)). A minden részecskénél megegyezö fajlagos gravitációs töltés négyzetéböl száramik az egyetemes gravitációs állandó G(grav.) = g^2/4pi. Az elemirészecskék tömegei m(k) = {m(P), m(e)} is változatlanok maradnak és ebböl ered a tehetetlenség. (Mi az, hogy nem beszéltem én a 'tömegröl'?)

 

Newton-törvénye más tehetetlenség fogalmat használ, erömentes teret, (ami ugyebár nem létezik a természetben) és avval köti össze a tehetelenséget a testek tehetetleségi mozgását.

 

 

"Fermi beszélt a gyenge kölcsönhatásokról,nagyon sokat tett.Nem volt szélhámos!"

 

Ki mondta, hogy Fermi szálhámos volt? De könnyühitü lehetett, az biztos, mert bedölt Heisenbergnek, aki kizárta az elektront a magból (a neutronból is), a Planck állandóval megszerkesztett határozatlansági relációjával. Eszébe sem jutott Ferminek, hogy a h-nak az atommagban semmi keresni valója sincs, ott egy sokkal kisebb h(0) =h/387 uralkodik. Senki sem törödött a 20. század elején mi is a jelentösége a Planck állandónak és honnan is jön. Nem is kvantál a h semmit!

 

Az atommagokban, a neutronokban az elektron nagyon jól érzi magát, semmi baja sincs a protonok és pozitronok mellett, úgy hogy a gyege-kölcsönhatásra semmi szükség nincs! Az istabil neutron így bomlik:

 

N = (P,e,p,e) -> P + e + (e,p)-neutrínó.

 

Meg kellett volna tudni határozni a kétféle elemi töltéssel ellátot elemirészecskék mozgását a véges Minkowski-térben (de evvel senki sem foglalkozott!