Ana Blandiana
          (1942 - )
 Neked nincs árnyad

Neked nincs árnyad,
És amikor mégy a tükrök között,
Kis remegés fodrozza a vizet.
Az árnyak nem tudnak belédkapaszkodni,
És te
Nem tudsz a tükrök árnyába fogódzni.
Csak a merev mosolyt láthatom,
Amelyen
Úgy néha-néha
Zavartság fut át,
És akkor tudom,
Fölém hajolva
Te csókoltál meg.
Milyen árat kell fizetnem,
Mert képtelen vagyok
Menekülni?
Ó, szánj meg,
Egykor
Máglyán égettek
Volna el.

(Fordította: Bán Péter)