Ti mit kérdeznétek Tamástól? :)
Ostobán politizáló törpepárt politikai ámokfutása szerző: Mészáros Tamás forrás: 168 Óra
Bár meggyőződésem, hogy Gyurcsány Ferenc eddigi pályafutása legjobb beszédét mondta el szombaton a szocialisták pártértekezletén – olyan politikai argumentációt, amelyet több mint másfél órás, tehát a média számára nem éppen felhasználóbarát terjedelme ellenére igazán érdemes volna elemezni –, a két nappal későbbi események ezt a produkciót kétségkívül zárójelbe tették. A kormányfői elmélkedésen egyszeriben túllépett a hirtelen felgyorsult idő, minthogy a liberálisok hétvégi szabadidejükben az egész előadásból annyit fogtak fel, hogy amikor Gyurcsány a plénum előtt bejelentette Horváth Ágnes menesztését az Egészségügyi Minisztérium éléről, egyszersmind „felmondta a közös, kompromisszumos reformprogramot”.
if(!window.goAdverticum)document.write(''); if(window.goAdverticum)goAdverticum.addZone(32532); if(!window.goA)document.write(''); if(window.goA)goA.addZone(23735,{displayOptions:{bannerhome:'http://ad.adverticum.net'}}); on error resume next ShockMode = (IsObject(CreateObject("ShockwaveFlash.ShockwaveFlash.7"))) Sub banner_256157_FSCommand(ByVal command, ByVal args) call banner_256157_DoFSCommand(command, args) end sub
A szabad demokraták sértettségét előbb Kóka János tolmácsolta a parlamentben, majd Fodor Gábor társaságában – demonstrálandó a pártegységet – sajtótájékoztatón is sietett azt kifejezni. Ugyanis a miniszterelnök – úgymond – nem tárgyalt koalíciós partnerével a tervezett lépésről; Kóka elnök urat meg a miniszter asszonyt mindössze pár órával a döntés nyilvános bejelentése előtt értesítette telefonon. Az „egyeztetés hiányát” hétfőn este már az SZDSZ ügyvivői testülete is a koalíciós szerződés megszegésének értelmezi, és arra adott válaszként visszahívja a párt minisztereit a kormányból. Ami de facto azt jelenti, hogy vége a liberálisok és a szocialisták szabályozott kormányzati együttműködésének: ha április 30-ig nem tudják újratárgyalni a megállapodást, borul a koalíció.
Gyurcsányt láthatóan meglepte a váratlan fordulat. Igaz, kissé kurtán, mondhatni empatikus gesztusok mellőzésével állította fel a székéből Horváth Ágnest, de hát egyrészt joga volt hozzá, másrészt itt legfeljebb az utód személyéről lehetett volna egyeztetni a liberálisokkal – amit a kormányfő természetesen fel is ajánlott nekik. Nem kétséges persze, hogy a miniszteri menesztés rapid módjával Gyurcsány egyszersmind a saját hátországa kedvében is akart járni; a szocialisták köreiben egyre erősödött az igény Horváth elmozdítására. De tegyük mindjárt hozzá: legkevésbé a népszavazási vereség hatására. Molnár Lajos utóda tudvalevően megörökölte az orvostársadalom pártszimpátiától független elutasítását. Magyarán semmiféle tekintélyt nem élvezett azok körében, akikkel a kormányzatnak egy új helyzetben kényszerűen ki kell egyeznie, mégpedig éppen a reformok továbbvitele érdekében. A szabad demokraták makacsul nem akarják tudomásul venni, hogy mindazért a „káoszért, rendetlenségért és minőségromlásért” (Gyurcsány részben önkritikus jelzői az egészségügyi ellátórendszer állapotának leírására), amellyel ma a kórházakban küszködnek, a szakmabeliek elsőrenden a minisztériumi reformvégrehajtók alkalmatlanságát okolják. Horváth Ágnes visszavonása minden konszolidáció minimális politikai előfeltételévé vált.
Felállítása józan ésszel nem lehetne koalíciós casus belli. Az SZDSZ ügyvivőinek hadüzenete aránytalan reakció: egy hosszú idő óta következetlenül, iránytűjét vesztetten, mondhatni ostobán politizáló törpe párt kormányzati ámokfutásának különös felelőtlenségben fogant betetőzése. Ezzel a színpadias és álságos felháborodással a szabad demokraták a párt több mint kínos válságáról, a választási csalásokról, a lelepleződés nyomán kialakult totális bizalomvesztéséről próbálják elterelni a közfigyelmet. És ami a legvisszataszítóbb: a cirkuszt összekötik annak a Gyurcsány Ferencnek a megtámadásával, aki „tiszteletbeli liberálisként” eddig a legtöbbet kockáztatta reformnak álcázott, erőszakos és valójában kiérleletlen koncepcióik képviseletében. Ha a kormányfő elkövetett komoly hibákat – és tudjuk, hogy elkövetett –, akkor azok jó része éppen abból fakadt, hogy szabad utat engedett a szakmailag kimunkálatlan, hevenyészett liberális „politikának”.
És most az SZDSZ megzsarolta a szocialista pártot. Amennyiben az MSZP leváltja a miniszterelnököt, a szabad demokraták hajlandóak új koalíciós szerződést kötni. Másodszor lépnének ugyanabba a folyóba – ez a megoldás Medgyessy Péter 2004-es leváltásának repríze volna. Csakhogy attól eltérően a jelek szerint ezúttal a manőver mögött nincs kész alku, és nincs azonnal a kormányfő helyére állítható utód. Most nem vár ugrásra készen az új Gyurcsány, mint annak idején, átveendő a hatalmat. Az MSZP pedig amúgy sem engedheti meg magának a saját fogyatkozó választói előtt, hogy diktátumot fogadjon el a liberálisoktól. Ellent fog állni a revolverezésnek; még nincs felkészülve a Gyurcsány utáni életre, viszont nagyon elege van az SZDSZ arroganciájából. Ha Kókáék kilépnek a koalícióból, abból a szocialisták azonnal profitálni fognak a támogatottsági mutatókban.
De mi lesz a liberális párttal? Hová távozik? A Fidesz és az MDF melletti űrbe? Eddig a koalíciós lét tartotta vissza a politikai megsemmisüléstől. Ha egyedül marad, legfeljebb kívülről támogathatja a kormányt. Vagy hozzásegíti Orbán Viktort az előrehozott választásokhoz? Mert nagyjából ez a választék.
Az SZDSZ végképp elvesztette a mértéket. És ennek következményei azért drámaiak, mert a liberálisok nemcsak önmagukat őrlik fel, hanem a kurzus hátralévő két évében a kormányzás minden lehetőségét is. Miközben Kóka és elszabadult ügyvivői azt hiszik, hogy politikai presztízsüket mentik, igazában annak a társadalmi progressziónak az utolsó esélyeit nullázzák le, amelynek védelmében folyvást szónokolnak.
A dolgok mai állása szerint az esztelen magyar liberális párt a maga részéről megkezdte a végelszámolást.
