Szia!

 

  Eliade úgy "intézi el" a hermetikusokat, hogy "neoplatonikus" ébredésről ír

(Junghoz hasonlóan), és nagy hatásról. Kedvcsinálónak az olvasóknak:

 

Mircea Eliade:  Vallási hiedelmek és eszmék története c. három kötetes

munkájáról van szó, ahol a megfelelő fejezetben megtalálhatók amiről szó van.

 

  Csak emlékezetből mondom (nincs nálam most a könyv, bár felhasználtam

a diplomamunkámhoz, így jól ismerem).

 

Az alábbiak Eliade könyvéből vannak:

 

1. A reneszánsz hermetikus-ébredés hajnala az volt, mikor Marsilio Ficino

nekiállt Platón Dialógusait lefordítani. Időközben azonban kezébe került

egy "rejtélyes" bölcseleti irat: Hermész Triszmegisztosz Corpus Hermeticum-ja.

Azonnal félretette Platón Dialógusait és "rávetette" magát a "titoktzatos" műre.

 

Hatása órási lett: általánosan megnőtt az érdeklődés e "történelem előtti

bölcsesség után", a kereszténység előtti egyiptomi misztériumok iránt,

lévén Egyiptomról addig alig-alig volt pontos ismeretet Európának, jobbára

az Ószövetség egyoldalú képe.

 

2. "A pápa is egyiptomi képektől hemzsegő freskókat készíttet (!)" - ez így szerepel Eliade könyvében - megtalálni vélték a hermetizmusban azt az őseredeti vallást, ami a kereszténység előtti "űrt" kitölti, és tiszta bölcsessége a felszínes államvallásból kiábrándulókat felfrissítette :)  (Ezt a népszerűséget a pápa is kihasználta: lsd. fentebb - rá is fért a spirituális frissítés az Egyházra ;) )

 

Stb....  csak néhány gondolat, hogy ír Eliade a reneszánsz hermetikus neoplatonikus ébredésről.