A zsidók a héber nevet az 'átvonulni, átköltözni' jelentésű abar tővel is kapcsolatba hozták , és 'túlról való'-nak értelmezték,erre vall a Teremtés könyve 14: 13 görög fordítása is: paratész 'a másik oldalról való'.
Iustinus (XLI, 1) írja a parthusokról: Parthi, penes quos velut divisione orbis cum Romanis facta nunc Orientis imperium est, Scytharum exules fuere. Hoc etiam ipsorum vocabulo manifestatur, nam Scythico sermone exules "parthi" dicuntur. („A parthusok, akik kezében most – miután szinte megosztoztak a földkerekségen a rómaiakkal – a Kelet fölötti uralom van, a szkíták száműzöttei voltak. Ezt a nevük is nyilvánvalóvá teszi, mert scytha nyelven a száműzötteket »parthus«-oknak mondják.”)
Mint már többször utaltunk rá, a szabíroknak akkoriban vész nyoma a forrásokban, amikor 558 körül ugyanott, a Kaukázusban, ill. annak északi előterében feltűnnek a kazárok. Németh Gyula kiemeli, hogy Maszúdi nem tévedett, amikor azt állította, hogy a szabírokat csak a perzsák nyomán hívták kazároknak, ugyanis perzsául a kazár ugyanannyit tesz, mint a szabír törökül, mindegyik szó jelentése egyaránt: ’eltévedt, bolyongó’ (A honfoglaló magyarság kialakulása; MTA, Bp., 1930).
