Van egy kis deja vu-m valamiért...

Na akkor: "A kérdés szerintem mégiscsak az, hogy attól, hogy a fiatalok elmennek romlik-e a színvonal. Ugyanis ha nem romlik, akkor nem tudom, hogy mivel lehet amellett érvelni, hogy node most aztán már valaki tegyen itt valamit. A fiatal kutatók megtartása mint absztrakt cél nem hangzik meggyőzőnek. A hangulat javítása sem. Ilyen érvvel a politikusok prioritáslistán nem lehet grádicsot ugrani."

OK, akkor röviden elmagyarázom. Ha a tehetséges fiatalok elmennek, akkor az innovatív utánpótlás megy el, ami katasztrófa (nyugodtan el lehet olvasni a többi hozzászólást is, ezt ui. már többen körüljárták itt is, FGy_SciCom blogján is). A maradék állomány ekkor két részre oszlik: (a) valaha innovatív, de kiöregedőben levő kutatók, akiket előbb-utóbb utolér a szenilitás (mint mindenkit), (b) kevéssé innovatív fiatal kutatók, akik a nemzetközi tánctéren csak petrezselymet tudtak árulni. Mivel az idő telik, az (a) csoport lassan kiürül, és a (b) csoport veszi át a helyét. Nivellálódik a dolog, az entrópia kiegyenlítődik, beáll a termodinamikai egyensúly.

Ezt most jövő időben írtam ugyan, de ne hidd, hogy ez a folyamat nem indult már régebben el. Ahogy FGy_SciCom írta, tizenegynéhány éve jól felismerhetők a jelei. Az, hogy működik valahogy, nem azt jelenti, hogy jól működik. Ennek az első jelei szubjektívek, pontosan a hangulatban érhetők tetten. Nem az a cél tehát, hogy a hangulatot javítsuk, hanem az, hogy az okokat kezeljük.

Egyébként meg a nemzetközi összehasonlítás fogja majd kimondani a végső ítéletet (vagy a kétségbeesett honi próbálkozás, hogy lehetőleg ne legyen ilyen összehasonlítás).