Folytatás
...........................

bauer számára az egész túlságosan is váratlanul történt. Indulás előtt, az eligazitáson, biztosították afelől, hogy ebben a sivatagban, amely még a térképeken is úgy szerepelt, mint felderítetlen terület, semmitől sem kellett tartania, hiszen esélyük sem volt arra, hogy fegyveres emberekkel találkozzanak, nem hogy csekistákkal. Többek között ezért sem vértezte fel magát valami többé-kevésbé hihető legendával, mely mögött el lehetett volna rejteni a misszió valódi célját. Egyszerűen le volt döbbenve, sehogyan sem tudott urrű lenni magán és csak ferde szemmel bámulta a Markin mellett álló csekisták ráirányuló géppisztolyait. Bauer hallgatásba burkolózott.
Markint a helyzet kezdte untatni, és ezért belekezdett:
- Nézze, nekem nincs túl sok időm arra, hogy itt csevegjek mgával. Kész vagyok elibe menni a dolgoknak, és megkönnyítem magának a válaszadást, - kezdte jéghideg iróniával. - Nos, szóval, kezdésnek két egyszerű kérdést teszek fel magának. Az első: találtak maguk olyan terepet, amelyen leszállópályát lehet kialakítani, mely képes fogadni két Focke-Wulf-200 repülőgépet? A második: ha találtak ilyet, akkor jelentették-e ezt Rowel ezredesnek, illetve kaptak-e ezután választ tőle?.. Sőt, talán még egy kérdést megengedek magamnak: nem-e gondolja, hogy a haduifogoly státusza az önök számára jóval kifizetődőbb, minden tekintetben, mint egy diverzáns, azaz háborús bűnöző státusza, akit a tett színhelyén kaptak el, a csapataink mély hátországában, és akiket a gyorsított tábori itélőszék ítél el?
Szerafim Markin szavai a legmélyebb benyomást tették Bauerre, enyhe sokkot váltva ki belőle. Hogyan történhetett meg,hogy a legnagyobb titokban tervezett művelet, amely semilyen dokumentumban sem szerepelt, és amely Göring birodalmi marsall szóbeli parancsára került végrehajtásra, minden részletében az adott szovjet tiszt tudomására jutott, és aki ilyen ügyesen elkapta csoportját Ázsia legeldugottabb szegletében. Belátta, hogy fölösleges ezen törnie a fejét. A következtetés, amelyre a hadnagy jutott, segített neki leküzdeni a sokkot.
- Kérdezzen, - mondta rekedt hangon Bauer.
- Adjon részletes választ az általam feltett kérdésekre. Utánna meglátjuk.
- A felszállópályának megfelelő területet egy kicsiny tó mellett találtuk, - a hadnagy kivette saját térképtáskájából a terepvázlatot, amelyen megjelölte a helyet.
Markin elvette tőle a térképet és összehasonlította a sajátjával.
- Tovább? Tett erről jelentést?
- Még nem. Éppen ezért tértünk vissza ide... Magunkhoz kellett venni az üzemanyag-kannákat a jelzőtüzek számára, és a rádió irányjelzőt... Most akartam jelentést tenni...
- Hogyan? - kérdezte Markin.
- Egy előre megbeszélt kódot kívántam megküldeni.
- Milyet?
- P C A
- Ennyire rövid? Na, mondja csak el szépen, csak nehogy valamit elhallgasson - utoljára figyelmeztetem, - mondta szigorúan Markin. - Milyen védőjelzést kéne alkalmaznia, amennyiben lebuknak vagy elfogják magukat?
- Az ,,A" után a forgalomváltás pontjait nem kell leadnom, illetve csupán csak egyszer kell leadnom ebben az esetben a jelzést, és nem kétszer.
- Milyen időpontokban várják a jelentését?
- Állandóan várnak a jelentésemre, a forgalomváltás ideje nincs megszabva...
- Rendben. Ja, mellesleg, mit kell válaszolniuk maguknak a repülőgépek indulási idejéről?
- Az PCA jelzésre válaszul, 15 perccel később, kétszer megküldik a start időpontját, ami után nekünk a leszállópályánál kell várnunk. De minden körülmények között a startot éjszaka hajtják végre, hogy napkeltekor a repülők megérkezzenek a célterület fölé.
....................
Folyt. köv.