Ha a magyar egyetemek automatikusan hasra esnének valaki előtt csak azért, mert a hazai dombocskák fölött akar röpdösni, azt érnénk csak el, hogy mindenki, aki onnan jön, jobbnak számítana, mint aki otthon van. Ezzel a külföldre ment kutatókat talán haza lehetne csábítani, de egyúttal az otthon maradotttakat kiüldöznék.

A magam részéről semmi kivetnivalót nem látok abban, ha egy intézménynek saját követelményrendszere van. Még azt is megkockáztatom: aki világszínvonalú körülmények között jól tud teljesíteni, nem vonja automatikusan maga után azt, hogy az otthoni körülmények között is tud. Szabó Csaba például nyilvánvalóan nem tudott, még ha ismereteim híján azt a kérdést nyitva is hagyom, hogy ez az ő vagy a rendszer hibája-e. (Abból a szempontból teljesen mindegy egyébként, ha valahol az a szokás, hogy kézfogás előtt beleköpnek a tenyerükbe, én vagyok az illetlen, ha fanyalogva rázok kezet.) A kérdés csak az, hogy a marokba köpők szeretnék-e, hogy olyan is kezet fog velük, aki nem akarja, hogy nyálas legyen a keze.

Abban már annál inkább látok persze kivetnivalót, ha egy intézmény a saját követelményrendszerét nem tartja magára nézve kötelezőnek.