Marc-Antoine Girard de Saint-Amant

                              PIPÁZVA

 

          Itt ülök holmi rőzsén, pipával a kezembe,

          S nagy búsan könyökölve a kandallóra dűlök,

          Merőn bámulva földet lelkemig csömörűlök,

          Embertelen zord sorsom forogván bús eszembe.

 

          Majd halkan a reménység települ vélem szembe:

          Várj csak ! majd holnap ! - így súg, és balgán felderűlök,

          Hiú ábránd röpít, s már úgy felülkerűlök,

                                              Mintha szegény személyem Róma császárja lenne.

 

                                              De míg lassan pipámban hamvadzik a dohány,

                                              Merész ábrándom is elomlik mindahány,

                                              S a régi-régi bú megint felsír s közel jő:

 

                                              Jól látom, uramisten, bizony csak egyre mén

                                              Egy pipa rossz dohány meg egy kevés remény:

                                              Az egyik kósza füst, a másik kósza szellő.

 

                                              Tóth Árpád fordítása

 

 

 

                                                Marc-Antoine Girard de Saint-Amant                                        

Assis sur un fagot ...   Assis sur un fagot, une pipe à la main,
Tristement accoudé contre une cheminée,
Les yeux fixés vers terre, et l'âme mutinée,
Je songe aux crautés de mon sort inhumain.

L'espoir qui me remet du jour au lendemain,
Essaye à gagner temps sur ma peine obstinée,
Et me venant promettre une autre destinée,
Me fait monter plus haut qu'un Empereur Romain.

Mais à peine cette herbe est-elle mise en cendre,
Qu'en mon premier estat il me convient descendre,
Et passer mes ennuis à redire souvent :

Non, je ne trouve point beaucoup de différence
De prendre du tabac à vivre d'espérance,
Car l'un n'est que fumée, et l'autre n'est que vent.