Ha egy kicsit a "hétköznapi történelemre" is figyeltél volna, a jegyrendszer már a második világháború idején is volt itt nálunk, tehát nem kommunista találmány.
Valószínűleg ezért nem is azt írtam, hogy ők találták ki. Viszont az is érdekes, hogy ameddig a jegyrendszer, illetve a különböző kajaadagolás itt elég sokáig divatban volt, a többi háború által sújtott nyugatabbi vidékéken, viszonylag gyorsan mexabadultak tőle, de nálunk...
"Az „eredmény” legfeljebb abban mutatható ki, hogy a vizsgált években a szövetkezetbe terelteket is jóval meghaladó arányban, mintegy 360 ezren hagytak fel a hivatásszerű földműveléssel, úgy, hogy földjüket „felajánlották” az államnak. A politikai vezetés eleinte örömmel kapott ezen, hiszen egyik célja volt a magántulajdon apasztása, s azt átvett földeket sorra rendre ragasztotta hozzá a szövetkezetek, illetve állami gazdaságok területéhez. Utóbbiaknak azonban egyre inkább terhükre volt a gyarapodásnak ez a formája, mert ahhoz nem társult se munkaerő, se invertár növekedés, miközben e kollektívák termelési, beadási kötelezettségeit is a területgyarapodáshoz igazítva növelték. Olyannyira nem, hogy 1952-re a közös gazdaságok ebből eredő látszólagos növekedése a mezőgazdasági termelésben valóságos visszaeséshez vezetett. Ekkor az ország szántóterületének egytizede volt „fanet”, s ugyanekkorára becsülték a korabeli agrárszakemberek az előbbivel rímeltetett „gazet” térségek nagyságát. (A fanet = Földadó Alá Nem Eső Terület, műveletlen parlag rövidítése. A gazet pedig arra utalt – esetenként még beszámolókban is, mintha valami új szakzsargon lenne –, hogy az előírási kötelezettségeknek eleget téve még vetettek ugyan, de munkaerő s – eszköz hiányában a további művelés elégtelensége miatt a termést a gaz ette meg.) Az pedig ugyancsak a fentebbi táblázatokból olvasható ki, hogy az agrárnépesség együttes létszáma majd csak 1952-ben mutat számottevő mértékű – százezret is meghaladó – apadást, azaz, akkor kezdődött az igazán nagy volumenű kirajzás a falvakból, odahagyva az agrárszférát is, amikor a közösbe lépett hányad is megtapasztalhatta volt, hogy az csupán módosult formáját tudja nyújtani nyomorba forduló szegénységének. (E tendencia átmeneti megtorpanására, illetve visszafordulására majd a Nagy Imre miniszterelnök nevéhez kötődő „új szakasz” politikáját taglalva térünk vissza.)
A mezőgazdaságot ily módon elhagyók számottevően hozzájárultak ahhoz, hogy az 1951-ben felemelt feszített gazdasági terv ipari programjának megvalósításához szükségesnek ítélt 650 ezer új munkavállaló legalább egy része rendelkezésre álljon. De ez egyidejűleg más típusú – s alig megoldott – problémahalmazt gerjesztett. A termelőszövetkezeti szektor – melynek termelékenysége és hozama egyaránt alatta maradt az egyéni gazdaságokénak – megközelítően sem tudta pótolni a mezőgazdálkodással felhagyók távozásából eredő termékcsökkenést. Ráadásul ugyanezen elvándorló tömeg, mely addig élelmiszer-önellátónak minősült – a továbbiakban az állami újraelosztás terheit maga is növelve – ellátandóvá vált. Ez ok-okozati összefüggésként gerjesztette tovább a városokban már akkor is a napi életmódhoz tartozó sorban állást és a hiányt, majd 1951 elejétől az élelmiszer-jegyrendszer újbóli bevezetését. A korabeli propaganda már szinte rutinszerűen írta ezt is a „feketéző, árurejtegető osztályellenség, a kulákság” számlájára, azzal tódítva az érvelést, hogy az intézkedést úgymond „maguk a dolgozók kérték”. S ez esetben még Rákosi is megszellőztette az ismételt fejadagolást motiváló tényezők egyik felét, amikor azt „tipikus háborús intézkedés”-nek minősítette. Csupán a közvetlen kiváltó ok magyarázatával maradt adós. Azzal, hogy a kormány a koreai háborúval összefüggő, maga által gerjesztett háborús hisztéria részeként közel duplájára emelte az ún. zárolt stratégiai élelmiszerkészlet kvótáját. Ez is hozzájárult a korszak egyik negatív szimbólumaként emlékezetbe vésődött „padláslesöprések” – azaz minden fellelhető termény elrekvirálásának – napi gyakorlattá válásához. Miáltal a kenyérből önellátóként számon tartott paraszti társadalomnak immár szinte minden rétege kenyérnek, illetve vetőmagnak való gabona nélkül maradt." (http://www.elib.hu/02100/02185/html/41.html)