Ad 1. Sőt, a jelzésértékhez ennél már sokkal kevesebb is elég volna. FGy_SciCom blogján valaki azt kérdezte, miért nem mondanak le az akadémikusok a tiszteletdíjukról, ez felrázná a közvéleményt, mert nemes gesztus, etc.

Még csak ennyi sem kell. Elég lenne egyetlen egy(!) hónapi apanázsukat nemes gesztusként összedobni kellően nagy hírveréssel, akár F.Gy. avatott kommunikációs vezetésével. Ez az összeg senki fiatalon nem segítene komolyan, de lenne egy-két érthető üzenete. A társadalom felé az, hogy ezek az emberek a tudomány jövőjének érdekeit - ha arról van szó - képesek a saját rövidtávú érdekeik elé helyezni (szemben a politikusokkal), aztán hogy itt tényleg valami komoly gond lehet, ha a nagytiszteletű grémium erre a lépésre szánta el magát, etc. A fiatal kutatók felé pedig szintén egy olyan gesztus lenne, ami a szolidaritásról biztosítaná őket (ahogy ezt valaki a másik blogon is kiemelte). Az akadémikusok ebből csak megerősödve jöhetnének ki, egy relatíve apró áldozat árán.

De attól félek, hogy ez csak álom. Sokkal, de sokkal kényelmesebb szemet becsukni és nem tudomást venni semmi kellemetlenről, amíg nem abszolút muszáj.

Ad 2. Ah, itt van egy apró bökkenő, valóban. :)

Ad 3. Így igaz. Hogyne támogatná a magánszféra a kutatás-fejlesztést már most is. Támogatja az, csak áramvonalasan, két pont között megkeresve a legrövidebb utat.