Kedves Mindenki!

 

Először is a szülőknek kellene mondanom valamit, de nincs semmi, amit ilyenkor mondani lehet. Az ügyet már szinte kezdete óta figyelemmel kísérem, és nem szóltam hozzá, mert kevés vagyok ahhoz, hogy bármi értelmeset mondhassak.

 

 Azért szólok most hozzá, mert szeretnék egy kicsit más nézőpontot mutatni az írországi jogi eseményekkel kapcsolatban, amennyire szerény képességeimmel utána tudtam nézni. A magyar sajtóban kicsit úgy jött le, hogy volna a derék ír igazságügyminiszter, aki fellebbezett a kiadatás elutasítása ellen, és volna az aljas ír Legfelsőbb Bíróság, amely újra elutasította. Nos, én egy kicsit árnyalnám a képet a derék ír Igazságügyminisztériumról.

 

 A helyzet az, hogy formálisan az ír Igazságügyminisztérium kéri a magyar hatóságok megkeresése alapján a kiadatást. Amikor ezt elutasítják, lényegében automatikusan fellebbez, és pro forma ezt maga az igazságügyminiszter teszi. Tehát a hír részben igaz, csakhogy az ír jogban ez szinte automatikus, kötelességszerű.

 

 Az már érdekesebb, hogy a fellebbezéshez mit és hogyan prezentál. Ne felejtsük el, az Igazságügyminisztérium feladata a kiadatás *érdekében* fellebbezni. Amennyire engem felvilágosítottak, az elutasításban szereplő "tényeket" nem a Legfelsőbb Bíróság szedi össze, hanem lényegében szó szerint ezt prezentálták neki az Igazságügyminisztérium képviselői. Figyelem, még egyszer: elvileg azért apelláltak, hogy alátámasszák a kiadatás jogosságát. Ehhez gondolnám prezentálnák a részleteit annak, hogy a magyar hatóságok milyen feltételekhez kötötték az 500 000 Ft-os óvadékot, milyen feltételekhez kötötték a távozását az ír úrnak. Ehhez képest az igazságügyminisztérium dolgozói a következő "tényeket" tartották fontosnak közölni a kiadatással kapcsolatos fellebezéshez:

 

http://www.courts.ie/Judgments.nsf/bce24a8184816f1580256ef30048ca50/fd7fbd2d0e422eed802573fc005307fe?OpenDocument

 

 - he has expressed deep and sincere sympathy to the bereaved family

 - There were severe language difficulties

 - He says the terms of the charge were not received by his lawyers until 7th June 2001

 - He learned in April 2002 that there was a doubt about the admissibility of these documents, by reason of the relationship of the translator to his lawyer

 

és így tovább. Tehát mintha szereptévesztésben lennének, és valójában nem a kiadatás jogosságát próbálnák alátámasztani, hanem aljas módon befolyásolni a Legfelsőbb Bíróságot, hogy talán inkább az a dolguk, hogy egy ír állampolgárt megvédjenek egy borzalmasan elmaradott igazságszolgálatatástól. Most az egy dolog, hogy a Legfelsőbb Bíróság végülis ezeket helyesen lesöpörte, de mivel csak azokra a dokumentumokra tudott hagyatkozni, amit az igazságügyminisztérium -- fentiek alapján a kiadatás ügyét megkérdőjelezhetően képviselő -- dolgozóitól kapott, és az úgy volt tálalva, hogy hát szökésről ugye nincs szó, hiszen a magyarok hazaengedték, és az EAW pedig csak szökés esetére alkalmazható, hár nem tehettek mást. Tehát az ír IM képviselői azon kívül, hogy lobogtatták, hogy hát ugye a magyarok hazaengedték ugyan, de hát most az a kötelező dolgunk, mint a Rákosi-korban kirendelt védőnek, hogy megkérdezzük, hogy nem lehetne-e mégis szökésnek nevezni, mert hát az EAW (európai kiadatási keretegyezmény) szövegezése azt írja elő (nem? de kár, köszönjük, viszlát) -- tényleg prezentáltak-e minden dokumentumot, hogy pontosan milyen feltételek mellett is engedték el a magyar hatóságok, és azon feltételek mellett nem kellene-e neki itt lennie, és ebből a szempontból mégiscsak a szó minden értelmében szökevénynek lehet tekinteni (mert az EAW 10/d pont alapján a fugitive is jó, nem kell konkrétan flee-olni. Ha pedig a magyarok előírták, hogy de aztán ha van ítélet vissza kell jönni, és nem jött vissza, akkor bizony fugitive, ha konkrétan nem is szökött).

 

 Szóval az ír igazságügyminisztériumot ne tekintsük az igazság bajnokának, és a Supreme Courtot a gonosznak, mert a dolog nem egészen így áll. Nem úgy tűnik, hogy az ír igazságügyminisztérium az ügyet úgy képviselte, ahogy azt kellett volna.