A specrelálban bizonyos logika szerint vannak levezetett dolgok.

A speciális relativitáselméletnek nincs semmiféle speciális logikája. Ugyanazt a standard elsőrendű logikát használja a tételei bizonyításához, mint a matematika vagy a fizika bármely más formalizált elmélete.

Állításai nem egyértelműn azt állítják, hogy a relavisztikus hatás valódi fizikai hatás. A megfigyelő azt észleli.

Nincs olyan, hogy "valódi hatás" meg "észlelt hatás", hiszen a "valóságot" az észleléseken keresztül értelmezzük, az észlelésekből intuíció segítségével feltételezéseket, hipotéziseket gyártunk és ezek együttes logikai következményeit gondoljuk aztán valóságnak. Amikor te abszolút hosszról beszélsz, akkor hallgatólagosan feltételezed, hogy egy adott tárgyra vonatkozó egyezményes hosszmérés mindig ugyanazt a mérési eredményt produkálja, akárki végezze is el, és aztán "abszolút hossz" alatt definíció szerint ezt az egyezményes mérési eredményt érted. Na most a természet vagy ennek a feltételezésnek megfelelően működik vagy nem. Ha pedig nem ennek megfelelően működik, akkor fogalmilag nincs is értelme annak az "abszolút hossznak", amit te korábban olyan "valóságosnak" hittél. Ebben az esetben tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy egy konkrét hosszmérés során mi nem az abszolút hosszt észleljük, hanem arról van szó, hogy nincs is értelme az "abszolút hossz" nevű szókapcsolatnak, mert sérül a definíció alapjául szolgáló hipotézis. Helyette történetesen sokkal "valóságosabb" egy másik fajta "relatív hossz", ami a megfigyelőtől is függ, mert a természet működését jobban megragadja, tükrözi, többek között értelmesen (korrekt mérési utasítással) definiálható.

A relativitáselméletet ugyanaz érdekli, mint bármely más fizikai elméletet: egyes mérhető mennyiségek kapcsolatát más mérhető mennyiségekkel. A mérhető mennyiségek fogalmilag (definíció szerint) a mérést végző megfigyelőnek is függvényei, tehát soha nem az a furcsa, ha "ugyanaz a mérés" két különböző megfigyelő esetén különböző eredményt (számot) produkál, hanem az a furcsa, ha ezek a számok mindig megegyeznek. Ha két mérhető mennyiség (pl. az "A szerinti hossz" és a "B szerinti hossz", ahol A és B két tetszőleges megfigyelő) mindig megegyezik az elmélet szerint, magyarán levezethető az elmélet axiómáiból a standard elsőrendű logika szabályai szerint, akkor az egy tétel az elméletben. Ha ezt a kísérlet nagy pontossággal visszaigazolja, akkor természeti törvénynek nevezzük. A newtoni fizikában egy bizonyítható tétel (lényegében axióma), hogy az "A szerinti hossz" és a "B szerinti hossz" megegyezik, de cáfolható tétel, hogy az az "A szerinti fénysebesség" és a "B szerinti fénysebesség" megegyezik. Az einsteini fizikában cáfolható tétel, hogy az "A szerinti hossz" és a "B szerinti hossz" megegyezik, de bizonyítható tétel (lényegében axióma), hogy az az "A szerinti fénysebesség" és a "B szerinti fénysebesség" megegyezik.