Törölt nick 2008.03.24 0 0 449 Keresztes Ágnes Őszi feltámadás Tavaszok jöttek-mentek, a kegyelem vágya átitatott és különböző körmenetekben vártam az áhitatot. Én készülődtem a feltámadásra, de hiába igyekeztem: úgy éreztem, túl sok a friss bizsergés és a halál hihetetlen. Most ősz van és már félnem kellene, ha megmérem magam. Sebeimről biztosan tudhatom, melyik ért halálosan, tudhatom, mennyi bennem az igaz, mennyi a másolt - amit eddig mondani igyekeztem, csak dadogás volt. Az annyiszor gyáván elhallgatott két szó a legszebb, a homlokomra is kiírhatom: nagyon szeretlek. Gyertyás, virágos, zászlós lobogás elszállt a fejem fölött - csak növény voltam, aki boldog kínban teremni erőlködött, madár, akit lázassá kényszerített a szívverése - mennyi minden történt körülöttem! nem vettem észre. Szememet többé nem köti be köd, világra láttam, eljött a tiszta beszéd ideje. Hiszek a feltámadásban.