Engedelmeddel én válaszolok, mert "véletlemül" azt olvastam (Hafele–Keating-kísérlet).

Teháh dióhéjban:
Repülőgépen elvittek 4 atomórát a Föld körül, keleti írányba és 9 nap múlva nyugati írányba.

A repülés során a repülők többször leszáltak és feltételezem nem tökéletes körpályán kerülték meg a Földet.

A négy óra leolvasott eltérései:

* keleti irányú utazás: − 196, − 54, + 166, − 97 nanosecundum
* nyugati irányú utazás: + 413, − 44, + 101, + 26 nanosecundum

"Az órák pontosságának menetközbeni változásai miatt az eredmények nagyon erősen szórtak, amelynek oka részben a szállítás körülményei, másrészt a kisebb, szállítható méretű órák relatív pontatlansága volt.

A problémákon Hafele és munkatársa úgy próbáltak segíteni, hogy az utazás periódusából időnként kiválasztottak egy-egy órát és azt a másik három óra átlagához igazították, mivel menetközben nem tudták összehasonlítani őket a földi állomás etalon idejével. Ez a módszer valójában egyetlen esetben sem lenne elfogadható de Hafele ezt a korrekciót 14 esetben hajtotta végre"

Tehát az az egyik "megtámadhatatlan" bizonyíték amit idődilatációval, az órák vissza hozatalával végeztek.
Ilyen eredményt tudtak előállítani 14 óra állítással.

Aki nem elvakult relativitás hívő (mert itt mátr csak a hitnek van jelentősége) az látja, hogy az atomórák mozgatás közben pontatlanok és alkalmatlanok arra, hogy erre bármilyen elméletet építsünk.

A számított értékek (gravitációs + mozgási idődilatáció):
keletre -59+-10
nyugatra +273+-7

Látható, hogy az órák a folyamatos állítgatás ellenére se tudták hozni az eredményt.
Ennek ellenére ők az alábbi átlagot számították:
keletre -40+-23
nyugatra 275+-21
(A számítás módjáról nincs információ.)

Csodák-csodája a két érték hibahatáron belül egyezik. :O)
Ennek ellenére, illetve éppen ezért nem fogadható el a kisérlet "eredménye".
Pontosabban azok számára nem elfogadható, akik gondolkodnak is közben.