Megint okos.

Megspékelném azzal, hogy egy adott időben optimálisnak látszó válasz (de nehogy azt gondold, hogy Kádár válaszát jónak tartom/tartotaam!) sokszor mérhetetlen módon kihúzza a szőnyeget a jövő lába alól.

Elismerve, hogy mindannyiunk élete konfliktusmentesebb volt a konszolidációs időszakban, mint pl. a lengyeleké, és elismerve azt is, hogy az eszközeink sokkal korlátozottabbak voltak mint bárhol máshol a béketáborban, mégis úgy tartom, hogy a 'kádári társadalom' kialakulása pótolhatatlan és megrengető veszteség a számunkra.

S ha már annyira benne vagyok az elismerésben, tény, hogy Kádár is már egy eléggé 'kádári' társadalmat talált.

Mindazonáltal ha valami nem nulla összegű játszma, ez az. Tartok tőle, hogy a szabadság felelősségével ennyire élni nem tudó társadalommal a mi utódaink életében nem kerülünk vissza a normálisan élhatő országok sorába. Talán soha.