Legeklatánsabb példa és megtámadhatatlan az idődilatáció objektív voltára, hogy a kozmikus sugárzásban lévő müonok élettartama megnövekszik a földi, nyugalomban elbomló müonok élettartamával, az érkező és a földön lévő müonok teljesen hasonló szerkezetű "órák" és a mozgásban lévő lasabban "ketyeg" mint a nyugalomban lévő. És ez a spec rel két posztulátumából nagyszerűen levezethető. A fénysebesség vákumbeli állandóságából, és az IR-k egyenértéküségéből. Tudom elcsépelt mondatok, de azt mindíg elfelejtitek, hogy nem beszél arról, hogy egy IR állapota más is lehetett korábban és valamilyen gyorsulást kellett elszenvednie, ami a koordináták megváltozásához vezet, tehát inkább a gyorsulási szakasz okozza a torzulásokat ( Jánossy ). Ha ezt tekintenénk alapvetőnek, akkor lejuthatunk addíg az állapotig, ami előtt már nem lehetett gyorsulás, azaz minden IR nyugalmi helyzetben van, azaz eljutunk az absolut nyugalmi rendszerig, amikor is minden másodperc a legrövidebb tartamú és minden hosszúságegység a leghosszabb, azaz az absolut térig ( éterig ). A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy nyugalmi IR-ben a természeti törvények ugyanazok, 1m, 1sec az minden IR-ben 1m és 1sec és nem tapasztaltak ennél hosszabb métert és rövidebb másodpercet.