Mások az ideológiai alapok.
A helyzet az, hogy a francia politikai elitben mindig is volt ( és van) félelem a dezintegrálódástól (újabban a kommunitarizmus a mumus). Egyrészt féltik az állam egységét, másrészt az "egyenlőség" eszme kiteljesítéséhez valamilyen szintű kulturális, nyelvi uniformizáltság szükséges szerintük.
Ezért nem hajlandó sem a bal sem a jobboldali politikai elit kisebbségekről, a mi felfogásunk szerinti nemzetiségekről tudomást venni.
Ezt az egész kérdést az egyéni szabadság körébe utalják azzal, hogy te egyénileg lehetsz breton, beszélhetsz bretonul, ahhoz az államnak semmi köze, de nem fogja elismerni, hogy te egy kisebbség része vagy.
Ebből az ideológiából kiindulva az állam nem támogatja sem a kisebbségi kultúrákat, sem a nyelvoktatást.
Utoljára a szocialista Jack Lang próbált elfogadtatni olyan törvényt, ami állami támogatást biztosított volna a Diwan (breton nyelvű) iskoláknak, de ezt alkotmányellenesnek minősítették.
A régiók és a helyi önkormányzatok megerősödésével azért már sokat javult a helyzet.
Franciországban a régionális kötődés, tudat nagyon erősen jelen van, és a többes identitástudat is teljesen természetes.
A kisebbségi kultúrákkal szembeni általános attitüd is sokat változott. Ma már egyre többen érzik, hogy az egész ország lesz szegényebb, ha ezek a korábban lenézett nyelvek, kultúrák eltűnnek.

ya