"Egyszerűen arról van szó, hogy a francia nemzetiség (nationalité) fogalma az nem azonos azzal amit magyarban nemzetiség alatt értünk. Az állampolgárságot jelent."

Ez rendben lenne, ha maguk a franciák tisztáznák magukkal ezt a fogalmat. Ugyanis, ha ők is azt állítják, amit te, akkor nagyon ellentmondásos a viselkedésük e meghatározással kapcsolatban.

Mert ugye egy breton, egy elzászi vagy - akiről itt részletesebben is szó van - egy okcitán is francia állampolgár. Viszont a francia állam kategórikusan elzárkózik e nemzetiségeinek elismerésétől és törekvéseik, mint nyelv, kultúra, stb., támogatásától (most ne tévesszen meg az, hogy ez ügyekben azért van némi  előrelépés, de ez még mindig kevés).

Tehát a francia állam viselkedése a kisebbségeivel szemben azért ellentmondásos, mert úgy viselkedik, mint az a pap, aki bort iszik és vizet prédikál. Ugyanis, ha az állampolgárság a fontos, akkor érthetetlen, hogy miért zárkózik el az állam a területén élő kisebbségei nyelvi és kultúrális támogatásától, hiszen egy okcitán egy breton, stb., is francia állampolgár... 

Szóval, akárhogy nézzük, itt valami nem stimmel a francia állampolgári felfogással kapcsolatban, mert a hivatalos francia hozzáállás a kisebbségei ügyeihez, inkább azt a felfogást erősíti, mintha a francia állam léte egyedül, vagy legalábbis nagyon meghatározóan éppen a központ által favorizált francia nyelvtől függene.

Azaz, a gyakorlatban ez mégiscsak úgy néz ki, hogy az a francia, aki franciául  beszél. Ezért idegenkedik a francia állam a területén élő kisebbségei törekvéseitől is, mert azokban éppen a (favorizált) francia nyelv, következésképpen a francia államiság veszélyeztetését látja...