Dehogynem kellene, Tóni!

A politika a lehetőségek és a kompromisszumok művészete.

Már miért akarta volna Kádár, hogy kimenjenek az orosz csapatok, amikor azok szerződés alapján állomásoztak itt, a nemzetközi helyzet vastagon indokolta a jelenlétüket, a honvédelmi kiadások egy részét vidáman meg lehetett takarítani, emellett nem sok vizet zavartak, - legfeljebb lehetett tőlük olcsó búvárszivattyút venni a népnek.

Kádár egyébként nem hívott be senkit, - jöttek azok maguktól, meg ki se mentek.

A magyar történelem tele van lánglelkű idiótákkal, akik a külső körülmények figyelmen kívül hagyásával fejjel mentek a falnak, hősies meggondolatlanságukkal  rengeteg halál árán rengeteg szenvedésbe taszítva az országot, - aztán ők maguk valahogy általában életben maradva külföldön ették a száműzöttek keserű kenyerét, - de ették és éltek.

Akiket meg belehergeltek a kilátástalan harcba, azok már régen két méter mélyről szagolták az ibolyát...

Azokat pedig, akik egy-egy periódusra élhető Magyarországot/Erdélyt teremtettek, vagy csak kikerültek egy elháríthatatlan csapást egy kilátástalan helyzetben, azokat a mindenkori elmeroggyantak fanyalogva nézik, - sehol egy kis kilátástalan harc, sehol egy kis  hősies nagyotmondás, - csak a nép zabál és vedel, mint a disznó...

Ma is ez a probléma, - egyeseknek az tetszene pl., ha nekimennénk az oroszoknak, - aztán lehetne rőzsével tüzelni a panelban, meg dideregni, megfagyni, - de gyönyörű is lenne!

Nem tanul ez a nép semmiből Tóni, de te még annyit sem!
:O)))))