Értsed már meg végre, - a szocializmus nem akart parlamentáris demokrácia lenni, sem annak látszani.

Te állandóan ezt a vonalat erőlteted, - olyan ez, mint amikor a kajszibarackon az alma tulajdonságait kéred számon és keresed benne az almacsutkát, de folyvást barackmagot találsz helyette.

A szocializmus idején a Parlamentnek más szerepe volt, mint a polgári demokráciákban, más volt a rendszer döntéselőkészítési, döntési  mechanizmzusa, mások voltak a parlament tagjaival szemben támasztott követelmények.

Megjegyzem, voltak annak a Parlamentnek tagjai bőven a pártonkívüliek közül is, - a klérus tagjai, tudósok, művészek, sportolók és egyátalán nem a kommunista párttagság volt a követelmény, hanem itt is az "aki nincs ellenünk, az velünk van" elve érvényesült.

Az utolsó (tán két?) választáson mellesleg lehetett több jelöltet is indítani, - így lett képviselő pl. Király Zoltán...

Aztán megkérdezném: Horthy Nemzetgyűlésében a szocdemek parlamenti képviseletének volt jelentősége?

Vagy akár a többi parlamenti pártnak?

A lengyeleknél - sőt, még ha jól emléxem a németeknél is több párt volt a Szejmben vagy a keletnémet parlamentben - mi is volt a neve? - azok aztán pontosan olyanok voltak, mint a Horthy parlamentje, - annyit értek itt is - ott is a többi pártok, mint p*nán a szőr... 

Az MSZMP-n belüli politikai áramlatok harcát meg csak az nem látta, aki nem foglalkozott vele, - ez egyébként kizárólag politikai stílus kérdése, - a lényeg az, hogy melyik politikai szárny tudta érvényre juttatni az akaratát.

Tudod, neked nem a tárgyi ismereteiddel van baj, hanem a szemléleteddel, - kicsit bolsevik a mentalitásod, - a te vakhitű fajtád volt az, aki anno könnyeit hullatva a meghatottságtól verte a vastapsot Rákosinak (Ráko-si, Ráko-si!) - ma az ütem ugyanaz, csak a szöveg változott, - Vik-tor, Vik-tor!

Sajnálatos, - benned egy normális ember veszett el, - meg kellene keresned...

:O)))))