Mirdad Creative Commons License 2008.03.21 0 0 2048
„Nem szeretem az olyan életet, amely halállal végződik”

--- kiáltott fel egyszer Skovoroda és hozzátette: „Mindennapi 'életünk' maga a halál”. Lelke kereste az átalakulást, és az átalakulás megtapasztalása új erőt adott neki. „Hagyd el a fizikai rothadást, és lépj át a földről a mennybe, e mulandó világból az eredeti világba. […] Nincs szükségem a látható napra, egy jobb naphoz térek. […]
Ő tesz teljessé, és Ő táplál engem, a legbensőmet, szívem végtelen mélységét!
Te, legkedvesebb részem! Te vagy a titkom, míg minden testi árnyék és lepel csupán.”

Mindennapi vegetatív létezésünk során nem birtokoljuk „teljes” lényünket.
Csak „álmunk” van az igazi emberről. Mélyen belül ott van „Isten birodalma” és a „gonosz birodalma”. „E két birodalom - ahogy Skovoroda írta -, örök harcot okoz mindenkiben”. Megadhatjuk magunkat akár az isteni szeretetnek, akár az isteni haragnak. Ami valóban „igaz”, az „kizárólag Krisztusban” nyilvánul meg az emberi szellem számára, abban a misztikus létben, amely a Krisztusban való élet révén születik meg."
Előzmény: Mirdad (2047)