Kadmon Adam Creative Commons License 2008.03.20 0 0 2042
.....Mindazoknak, akik az eljövendő szellem-embert keresik, világítótoronyként magasodik az ukrán misztikus, Grigorij Szavics Skovoroda alakja, akit az ukránok „a mi Püthagoraszunknak” neveztek. Felülmúlhatatlan tanúságot tett a benne megszületett új emberről. „Az életfa testünk kellős közepén található” - mondta. Az igazi ember „a bennünk lévő szív”, az újraéledt szellemi szív. Skovoroda egyik dédunokája, a szimbolizmus megalapítója, Vlagyimir Szergejevics Szolovjev (1853-1900) a XIX. századi Oroszország legnagyobb gondolkodója és filozófusa lesz. Szeme előtt „az istenivé vált emberiség tökéletes eszméje, mint közös tevékenységének legmagasztosabb célja” lebeg. Szolovjev „az ember szelleméből és szívéből történő belső átalakulásra” törekszik. A XX. században pedig Antarova, a művésznő tesz tanúságot „az örökkévalóság erejéről, mely a saját szívünkben zeng”.

A Pentagram jelenlegi és következő számában Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910) és Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821-1881) írók, valamint Nyikoláj Bergyajev (1874-1948) filozófus titáni küzdelméről is szeretnénk beszámolni. Bergyajev megkísérli összefoglalni, hogy mi is a szabadság, melyet a bennünk lévő szellemi elvként azonosít. Dosztojevszkij regényében, A Karamazov testvérekben a főinkvizítor ezt veti Jézus szemére: „Magadhoz ragadhattad volna… a császár kardját. Miért utasítottad vissza ezt az utolsó lehetőséget? Megtagadtad a neked felajánlott egyetlen hatékony jelet, a földi kenyér jelét, amellyel mindenkit arra kényszeríthettél volna, hogy ellenvetés nélkül imádjon téged; visszautasítottad a szabadság és a mennyei kenyér kedvéért!”......
Előzmény: Kadmon Adam (2041)