Tisztul_A_Visztula Creative Commons License 2008.03.20 -1 0 23322

PMP, Hosszúberek-Péteri – Ócsa

 

 

Hosszúberek-Péteri vasúti megállóhelynél szálltam ki az autóból, raktam össze a bringát, s pecsételtem Gambolputty által ajánlott kedves néninél. Az ajánlás alapján feltételeztem, hogy Gambolputty egyik rokonáról van szó :-), így semmiképpen sem akartam kihagyni a bélyegzést.


Szigorúan követtem a jelzést, így földúton zötykölődtem a 4-es útig, amin csak alig párszáz métert kell haladni. Ezután homokos földútra tértem, de szerencsére eléggé kemény föld az út. Valószínűleg a Péteri és Csévharaszt környéki tanyák miatt van ilyen jól karbantartva ez a néhány folyékony (értsd nem szilárd) burkolatú út. Az első tanyánál egyből kutyás támadás ért, 3-4 eb üldözött egy ideig, ezért le is pattantam a nyeregből. Majd nem sokkal később billenős teherautó ért utol majdnem, de szerencsére a P+-on ment tovább, így a konfliktus ki volt zárva. Újabb tanyákat értem el, sőt inkább bokornak nevezném a néhány házas településrészt, ahol több kutya is – a kicsik is- úgy érezte, hogy nem odavaló vagyok.


Aztán elértem Csévharaszt szélét, ahol még az ún. haleszi kereszteződés előtt le kellett szállnom a nyeregből. Először csak az út minősége, majd két trágyát szállító traktor miatt, végül a kuyák végett már vissza sem mertem szállni.


A kereszteződésben az ajánlott fényképpel igazoltam az ottjártamat, majd egy ideig kínlódtam a tekeréssel. Végül olyan 2-3 km-en keresztül úgy 80%-ban toltam a bringát. Ez jellemzően fenyves terület. Az út fokozatosan egyre jobb lett, s fel is ültem a gépmadárra. A táj is megváltozott, a fenyők eltűntek. Megláttam 3 favágót, akik éppen egy korai ebéd után ittak, vagy csak ittak ;-), tőlük kérdeztem meg, hogy mire számíthatok. Bíztattak, hogy már nem kell homokra számítanom.


S igazuk lett: relatíve jó úton jutottam el az M5-ig, ahol rövid aszfaltszakasztban volt részem. Természetesen csak a felüljárón, s nem az autópályán. Ezután megint egy 3 kutyás attakot hárítottam agresszív fellépéssel. Egy bal és egy jobbos, majd egy hosszabb egyenes után elértem egy aszfaltutat. Jobbra Ócsa, a jelzés balra mutat. Ellenőriztem a GPS-t és a térképet, s nehéz szívvel, de a P-t követtem. Kínlódtam egy olyan 1 km-t az egyébként kerülőnek nevezhető jelzésen, majd végül visszamentem az országútra. Így értem be Ócsára, ahol a vasútállomáson szereztem meg a lenyomatot.


Elköltöttem egy hamburger menüt, végül Üllő felé elindultam az aszfalton. Borzasztó errefelé a forgalom, ráadásul picit kerülő is végig aszfalton menni, így az Üllő előtti derékszögű balosnál én jobbra-előre egy földútra tértem. A forgalom mellett még annyit érdemes megjegyezni, hogy sok prosti állt az út mellett. Ezzel még nem lenne semmi gondom, de amikor 2 m-re az úttól mosakszik valamelyik, az már elég gyomorforgató. Főleg, mert erőltetett módon, nagy tempóban haladtam, tele gyomorral.


Szóval a földút járható volt, erről bekötötttem a P+-ba, ami csak a GPS-en létezett, a helyszínen csak egy kapart jelzésalapot találtam. Elértem a P-t is hamar, s visszafelé az attak is elmaradt, hiába hívta táncba az egyik eb a többit, azok elkóboroltak valahova.


Még két túra van hátra:Ócsától a Taksonyi-híd szigethalmi lábáig, illetve Ráckevétől az apajpusztai végpontig.