Folyt.
.....................
Miután megtalálta a megölt halászok hulláit, Markin minden elővigyázatossági szabály betartásával elindult északra, követve a titokzatos emberek nyomát. Nem kellett sokáig gyalogolnia. Hamarosan ráakadtak az ősi temetkezési helyre. Körülötte sok volt a nemezcsizmák és bordázott, szögekkel kivert csizma nyoma. Mind a kripta belseje felé mutatott, majd az építménytől, egy teve és egy szamár nyomaival keveredve, valahová észak-nyugati irányban húzódtak. Viszont mivel a kriptában a csekisták megtalálták a németek felszerelését - az adóvevőt, élelmet, rádió-helyzetmeghatározót és az olajos kannákat, - Markin úgy döntött, hogy a tulajdonosok előbb vagy utóbb visszatérnek a temetkezési helyre.
Bauer hadnagy végre teljesítette a feladatot - talált egy, a nehéz repülőgépek számára is megfelelő leszállópályát, a Tuzla tótól nem messze. Már csak le kellett mérni, rárakni a megfelelő jelzéseket, felállítani a helyzetmeghatározót, és előkészíteni az anyagot a jelzőtüzek számára, illetve jelenteni Taganrogba, Rowel ezredesnek, hogy készek fogadni a repülőgépeket. Most már vissza lehetett térni a temetkezési helyre. A németek siettek, ráadásul nagyon kifáradtak, és csak arról álmodtak, hogy pihenhessenek rejtekhelyükön, igyanak egy csupor forró leveskoncentrátumot, és aludjanak pár órát.
Oszlopban haladtak: elöl ment Bauer hadnagy, mögötte meg Willie Rode és Shuul. Biztosak voltak abban, hogy télen itt nincsenek emberek, a parton történt találkozásuk a kazah halászok családjával, mindössze egy ritka kivétel, ami megerősíti a szabályt.
A fedezékből Markin látta, amint Bauer és emberei bekúsztak az építmény alacsony bejáratán. Várt még egy keveset, majd miután megbizonyosodott afellől, hogy a németek csak hárman vannak, megkönnyebbülten felsóhajtott. Most már el lehetett kezdeni. Jelt adott, és a lesállásban lévő emberei hangtalanul megközelítették a kriptát.
- Figyelem! Be vannak kerítve! Ellenállásuk értelmetlen! Adják meg magukat, különben azonnal meg lesznek semmisítve! - kiáltotta a németeknek a tolmács.
A kicsiny kriptába, mint egy egérfogóba zárva, amelyen mindössze egy szűk és alacsony kijárat volt, a németek kilátástalan helyzetbe kerültek. A vályogfalak nem óvtak a lövedékektől, és elég lett volna mindössze egy, aszűk nyíláson bedobott kézigránát, hogy végüg legyen. Szorosan egymás mellett feküdtek, egyre jobban tudatosítva magukban helyzetük kilátástalanságát. A tolmács folytatta:
- Öt percnyi gondolkodásiidőt kapnak. Miután ez lejár - meg lesznek semmisítve. Amennyiben ellenállás nélkül megadják magukat - garantájuk, hogy életben maradnak!
Bauer felült, nyilvánvalóan zavarban volt és hallgatott.
- Nincs más választásunk, hadnagy úr, - mondta az egyik rádiós. Őt támogatta Shuul tisztes. Lehet, hogy a tiszt ezekre a szavakra várt, mivel nem kívánta elsőként felajánlani a fegyverletételt.
- Kérdezd meg tőlük, hogy mit akarnak tőlünk, - parancsolta a rádiósnak, lecsatolva közben a pisztolytáskát, és félretolva lábával a géppisztolyát.
Rode szó nélkül is megértette volna parancsnokát. Odakúszott a nyíláshoz és kikiabált:
- Mit csináljunk? A tolmács azonnal válaszolt:
- Dobják ki a fegyvereket és egyenként jöjjenek ki, magasba emelt kézzel.
Bauer elsőként dobta ki a pisztolyát és zsémbeskedve felemelkedett a talajról. A beosztottjai sietve kidobták a géppisztolyaikat, tártáskákat és a kézigránátokat.
- Ez minden! - kiáltotta a rádiós.
- Jöjjenek ki!
Elsőnek Bauer hadnagy jött ki, felemelt kézzel. Sápadt volt, a tekintetét nem tudta elszakítani a reá szegeződő fegyverek torkolatáról. Szerafim Markin már megjárta a frontot, a különleges rendeltetésű csapatoknál, és már volt tapasztalata a német katonák kihallgatásában. A háború első hónapjaiban a foglyok, főleg a tisztek, rendkívül pofátlanul és fölényesen viselkedtek, de utánna önteltségük egyre jobban csökkent. Ez a német hadnagy is ilyen volt. Miután a fronttól ennyire távol, egy vad, sivatagos terület közepén került fogságba, pánik lett urrá rajta, és képtelen volt elrejteni állapotát. Ugyan ilyen hangulatban volt két utitársa.
...Elválasztva egymástól a foglyokat, Markin elkezdte a kihallgatást, a hadnaggyal kezdve azt. Az ügy jellege és a helyzet egészen kevés időt adott neki a foglyok kihallgatására. Leült az egyik, temetkezési hely mellett található sziklára, elővette térképtáskáját, és feltett Bauernek néhány kérdést:
- Neve, katonai rangja?
- Walther Bauer hadnagy.
- Hány éves maga?
- Huszonhárom.
- Milyen egységnél szolgál?
- Most a Luftwaffe 4. légiflottájának légiszállítású hadtesténél.
- Milyen célból dobták ki magukat múlt éjszaka ebben a körzetben?

/Folyt. köv/