Folyt.
.......................

1. A német nagykövet Japánban, Eugen Ott.

2. SS-Standarteführer Joef Meisinger.

Nélkülözhetetlen kommentár

KI VOLT KI?
...................
A német csapatok 1941 decemberében Moszkva alatt elszenvedett veresége nem csak a Szovjetunió elleni hitlerista villámháború tervek bukását jelentette, de, ami nem kevésbé fontos, Németország politikai vereségét is eredményezte. A Harmadik Birodalom szövetségeseinek tudatában rombadől a német fegyverek legyőzhetetlenségébe, a hitleri diplomáciába és hírszerzésbe vetet hit.
Háborút kezdve a SzSzKSz ellen, és főleg a Moszkva alatt elszenvedett kudarc után, Hitler minden áron igyekezett elérni a japán szoldateszkánál azt, hogy az második frontot nyisson a Távol-Keleten.
Éppen ekkor történt még egy esemény: 1941 késő őszén Tokióban letartóztatták Richard Sorgét. Az ügyében lefolytatott nyomozás kimutatta, hogy ő beépült a német követségre, és a szovjet hírszerzés számára széles körben kihasználta a vele szemben korlátlan bizalommal lévő német nagykövet, Eugen Ott, és a GESTAPO helyi megbízott, Josef Meisinger standateführer barátságát, már nem is beszélve a követség más munkatársairól. Ennek köszönhetően, Richar Sorge pere meglehetősen érzékeny csapás volt a hitleri Németország presztizsén, legfőbb szövetségese, Japán szemében.
Kik is voltak ezek a hitleri diplomaták, amelyek nem ismerték fel Richard Sorge valódi szándékát? Érdemes röviden emlékeztetni róluk az olvasót, hogy még egyszer, teljes mélységében tudják értékelni a félelmet nem ismerő szovjet hírszerző hőstettét. A klasszikus porosz katonai iskola tisztje, Eugen Ott tábornok, azon emberek közé tartozott, akik személyes jó barátságban voltak a volt német kancellárral, von Schleicher tábornokot, akit 1934. június 30-án öltek meg, a ,,hosszú kések" éjszakáján, amikor is Hitler leszámolt fő riválisaival - Röhmmel, és pártolóival. Ottot elkerülte barátja sorsa. Miután Hitler hatalomra került, a barátai úgy döntöttek, hogy egy időre jobb eltüntetni Ottot szem elől, Németországból, és Japánba küldték, mint ,,tapasztalatcseréjért és kapcsolattartásért" felelős tisztet.
Egy idő után Richard Sorge megismerkedett Ottal, aki semmittevéssel ütötte el idejét egy japán vidéki kisvárosban. Később Ott ezt mesélte: ,,Számomra nehéz munka volt - figyelni a japán hadsereg állapotát, melynek szervezése ,,vasfüggöny" mögött zajlott. Még nehezebb volt megírni a jelentéseket a semmiről. Túl kevés időm volt arra, hogy tanulmányozzam a japán nyelvet. Ilyen körülmények között boldog voltam, hogy találkozhattam Sorgeval, aki számára a japánokkal történő kapcsolattartás nem okozott komolyabb gondot, - ismerve a japán nyelvet, közvetlenül tőlük kapta meg a szükséges adatokat."
Egyszóval, Ott, élve Richard Sorge segítségével, még csak nem is sejtette, hogy a szovjet hírszerzésnek dolgozik. Sorge értékes segítőtársnak bizonyult Ott számára, legalább is annak tűnt a kevés tudással rendelkező, egyszerű gondolkodású német tisztnek. 1934 márciusában Ottot kinevezték a tokioi német nagykövetség katonai attaséjává; itt a német hadsereget képviselte a japán vezérkarban. Onnan kezdve Sorge számára többé nem létezett japán titok. Később Eugen Ott új rangot kapott, és ő lett Németország Japánban akreditált nagykövete. Egyetlen egy döntést sem hozott anélkül, hogy nem tanácskozott volna Sorgeval; egyetlen jelentést sem küldött anélkül, hogy azt a szovjet felderítő át nem nézte volna. Ráadásul megmutatta neki a Németországból érkező titkos táviratokat.
A másik ember Josef Meisinger SS-Standarteführer volt. Még a barátaival folytatott beszélgetések alatt is az SS tisztnek mániája volt a pisztolytáska veregetése. Heidrich gyilkosainak koszorújában őt a llegsötétebb figurának tartották, mivel ő játszotta az egyik legnagyobb szerepet a ,,hosszú kések" éjszakáján.
Karrierista és intrikus, azzal próbálkozott, hogy kompromitáló adatokat gyűjtött az SD főnöke, Walther Schelenber ellen, aki Himmler egyik legközelebbi munkatársának számított. De még azelőtt, hogy összeállíthatta volna az aktát az SD főnöke ellen, az maga találta meg a ,,kulcsokat" Meisingerhez, és több aktát kitevő jelentést tett Himmler asztalára, amelyekben összegyűjtötte a Meisinger hivatali bűntetteiről és mulasztásairól szóló anyagokat. A dühöngő Himmler bíróság elé akarta állítani Meisingert, de az ügybe beavatkozott Heidrich: Meisinger túl sokat tudott. A bíróság elmaradt. Viszont az SS tisztet nem hagyhatták Németországban, és elküldték Japánba, mint a GESTAPO képviselőjét. Így lett Meisinger a német politikai rendőrség képviseleti főnöke Japánban.
Úgy tűnhet, hogy egy ilyen ember nagy veszélyt jelenthetett a szovjet felderítésre, de Sorgenak sikerült elaltatni a gestapós gyanúját, és szintén kihasználta munkája során a tőle kapott adatokat.
.............
Folyt.köv.