Folyt.
..................


A következő napon, reggel fél nyolckor Andrej elhelyezte embereit Hert várható útvonalán: Gastont és Piert - a sikátor kijáratánál, mely a Követségi utcára nyílt; Juant és Lolát - a sikátor másik végében, Tabát - a sikátorban, miközben Carlos és Ventililla a kisteherautón követni fogják Andrejt, biztosítva számára szükség esetén a gyors visszavonulást.
Kilenc órakor Hert kilépett a hotelból, elégedetten végigmérte saját egyenruháját, az oldalán ezüst zsinórzaton lógó dísztőrt, és lassan elindult az utcán. A kezében világos szürke kesztíűt tartott, fejét büszkén hordozta, amit magas tányérsapka ékesített. A mellkasán, a katonai rendek szalagjain kívül,ott csillogott a kerek náci pártjelvény. Bal kezében a nélkülözhetetlen monokli, amely kifejezetten úri külsöt kölcsönzött az ezredesnek.
Andrej kiszállt a kocsiból, átvágott a hotel előtti téren, és lassan kezdte beérni Hertet. Carlos lassan követte teherautóján. Hert előtt vagy harminc lépésnyire Taba gyalogolt. Rajta a városi szennyvízelvezető hálózat munkásának mocskos kezeslábasa volt, vállra vetve cipelt egy bőrtáskát, amelyben általában szerszámokat szoktak hordani. Most viszont benne egy géppisztoly rejtőzött, illetve néhány kézigránát. Bekanyarodott a sikátorba, lelépett az úttestre, majd felnyitotta a kanalizáció fedelét és bemászott a nyíláson.
A januári nap barátságtalanul szürke volt. Felhők takarták el az eget. Az utca üres és szomorú volt. Az öt- és hat emeletes házak lakatlannak tűntek.
Kiszámolva az időt a felderítő utolérte Hertet a sikátor sarkán és jól hallhatóan odavetette:
- Jó napot, Hert! Az elmúlt kilenc év alatt külsőleg nem sokat változott.
Meghallva azt a kém-fedőnevet, amely alatt kilenc évvel korábban írta jelentéseit, az ezredes olyan váratlanul állt meg, mintha nekiment volna egy falnak. Andrej alig tudta elkerülni az összeütközést. A német gyorsan megfordult, és szembe találta magát a mosolygós Andrejjel. Az ezredes arca eltorzult. A monokli kiesett a szeméből és most a vékony zsinőr végén remegett.
Pár másodpercig szóhoz sem jutott és csak görcsösen mozgatta ajkait, igyekezve kipréselni magából valami hangot.
Végül, valószínűleg még teljesen nem lévén tudatában annak, hogy mi történik, Hert visszafogott, de annál acélosabb hangon elsziszegte:
- Maga megőrült... Magára szabadítom a GESTA-pot... Hogy merészeli??! - Annyira döbbent volt, hogy még tegadni sem próbált, nem játszott a ,,tévedésre", és nem erőltetett magára művi felháborodást. Ösztönösen a pisztolytáska felé kapott.
- Heert, ne legyen forrófejű. Vegye el a kezét a pisztolyáról. Maga nem ostoba ember és meg kell értenie, hogy a GESTAPO magára nézve nem kevésbé veszélyes, mint rám. Gondolja, hogy megbocsájtják a múltját? - mondta Andrej a lehető legnyigodtabb hangnemben.
- Magának nem fognak hinni! - szinte kiáltotta a német, de a szemeiből Andrej kiolvasta a félelmet, zavart és pánikot.
- Hinni fognak! Nálunk van a maga dosziéja és benne az elismervények, jelentések, illetve más papírok.

.......................................
/Folyt. köv./