Folyt.
................
AZ ÖSSZECSAPÁS

/1942. január 10. Nyugat-Európa./

Hert dosziéjában Andrej talált egy cédulát, amit valószínűleg Alfred tett bele az utolsó pillanatban. Eben az állt, hogy a városban tartózkodva Hert mindig ugyan abban kicsiny luxushotelban száll meg, amit, mint sok másikat, lefoglaltak a megszálló hatóságok. A cédulán az is fel volt tüntetve, hogy reggelente Hert általában meglátogatja a német gauleiter rezidenciáját, ami a volt német nagykövetség épületében található, egy kicsiny, ódon kastélyban.
A gaulaiter rezidenciájához Hert két útvonalon érkezhetett: az Egyetemi utcán, vagy pedig, egy kicsivel tovább gyalogolva a hoteltől, a Királyi hídig, befordulhatott a Követségi utcába. Mindkét útvonalon igen ritkás volt a gyalogos forgalom. Ezeken az utcákon, két élelmiszerbolt kivételével, nem voltak sem üzletek, semkávézók. Andrej úgy döntött, hogy Hert útvonalától függetlenül a találkozásnak valahol félúton kell lezajlania, a legjobb, ha abban a sikátorban, ami összekötötte az Egyeti utcát a Követségivel. Most már csak fel kellett használni a rendelkezésre álló fényképet, hogy azonosítani lehessen Hertet, hogy ne tévedjenek, és ne egy másik német tisztet közelítsenek meg véletlenül. Egy ilyen hiba végzetessé válhatot.
Carlos (Karlson) kisteherautójából, amit a hoteltől nem messze, az utca szeközti oldalán állítottak meg, Andrej és Taba már néhány órán keresztül megfigyeltek minden, hotelből be és kijövő személyt.
Délután három órakor a hotel bejáratához beállt egy gépkocsi, és két tiszt szállt ki belőle. A bejárat előzz még beszélgettek néhány percig, majd az egyik elhajtott az autón, a másik pedig belépett a hotelba. Andrej szinte biztos volt benne, hogy aki besétált, nem volt más, mint Hert, de hibátlanul azonosítani egy embert, harminc méter távolságból, nehéz volt. Taba üldögélt a teherautó platóján és a kabin hátsó részén kiképzett kicsiny ablakon keresztül beszélgetett Andrejjel. Ő is biztos volt benne, hogy ez Hert, de azért megjegyezte:
- Várjunk egy kicsit, sokáig úgy sem marad a hotelban, és este majd elindul valamerre, valami szórakozás reményében.
Andrej helyet cserélt Tabával. A sötét platóról, a kisablakon át észrevétlenül használni lehetett a kukkert, alaposabban megnézve a hotelből kijövőket.
Este hét óra körül Hert kilpett a kapun. Megállt a bejáratnál,míg felhúzta kesztíűjét. Most már arccal a teherautó irányába fordult, ügyet sem vetve rá, és Andrej a plató mélyéről alaposan megnézte magának a kukkeren át, majd összehasonlította a fényképpel. Igen, kétségtelen, Hert volt az.
Leküzdve a szűk kesztyűk ellenállását, Hert elindult a legközelebbi sétány irányában, és hamar szem elől tűnt. Várva még néhány percet, Andrej az utolsó ellenőrzésre szánta magát. Belépve a hotel előcsarnokába, odafordult a recepcióshoz és, megnevezve Hert vezetéknevét, megkérdezte, hogy itthon van-e az ezredes.
- Az ezredes úr néhány perccel ezelőtt elindult a városba. Valami üzenetet átadhatok, esetleg?
- Nem, köszönöm szépen, nem kell. Majd holnap reggel felhívom. Igen, majd elfeledtem, az ezredes úr korán szokott elmenni a hotelből?
- Mindig kilenc órakor, - mondta előzékenyen a recepciós.
Nos, most már nem volt semmi kétség. Hertet azonosították, és Andrej senki mással sem fogja többé összetéveszteni.


.............
Folyt.köv.