/Folyt./
..............................
A SZAKADÉK SZÉLÉN

1942. január 4. Nyugat-Európa.

Délután kettőkor Andrej megjelent a megbeszélt helyen: az iparművészeti iskola épülete melletti kis parkban. Andrej bal karja egy fekete, nyakába kötött kendőbem pihant, a jobb kezében egy gyümölcsös kosarat, és egy törött nyelű esernyőt tartott. Megviselt, viharvert kék zakó, szürke nadrág, fekete barett - egy ilyen ruházatot viselő ember semmiben sem különbözött a gondterhelt arckifejezéssel dolgaik után igyekvő járókelőktől.
Kettőt ütött a városháza tornyában lévő óra. Andrej leült a főbejárattól sorban a második padra, balra a park sétáló ösvényétől. Egy perccel később odajött hozzá egy vékony, törékeny lány. Leült melléje, kotorászot a ridiküljében, kivett onnan egy órát, és a kezében tartva megkérdezte:
- Mondja meg, kérem szépen, a toronyóra jól jár? Félek, hogy lekésem a vonatomat...
- Nem, a toronyóra hét percet késik, ezért jó lenne önnek sietnie. Az ön órája most mennyit mutat?
- Az enyém is hét percet siet, - sóhajtott fel megkönnyebbülten a lány. A jelszóváltás megtörtént.
Andrej szemügyre vette új ismerősét. Valószínűleg lehetett vagy 19-20 éves, bár első látásra inkább kamaszlány benyomását keltette.
- Hogy hívnak?
- hívj engem Klarának. Ez az igazi nevem, de az apám mindig Fra-nak nevezett engem.
- Rendben. Ha megengeded, akkor én is Fra-nak foglak hívni.
Kisétáltak a parkból, lementek a folyópartra, majd, átsétálva a hídon, felmentek a dombra, a régi várromhoz. Alattuk nyüzsgött a város. A szűk kis sétány, amit ősrégi fák szegélyeztek, körbefutotta a dombot. Felmentek a tetejére, és megálltak az erődnél.
- Szóval, Fra, mit üzent nekem Rick bajtárs?
A lány lassan kezdett el beszélni, igyekezett ki nem hagyni még a legapróbb, jelentéktelennek tűnő részletet.
- Rick megkért, hogy tájékoztassam magát egy emberről. Nagyon jól ismerem, és a bajtársaink már leellenőrizték. Itt, ebben a városban lakik egy volt iskolatársnőm, Pandora családja. A bátyja, Alfred, őrnagyi rangban álló tiszt, mielőtt a hitleristák megszállták országunkat, a katonai felderítésnél szolgált... Jelenleg a szomszédos üdülőváros önkormányzatánál szolgál. Most, a vereség után, oda telepítettek néhány állami hivatalt, mivel a fővárosunkat megszállták a németek. Néha idelátogat, hogy lássa a családját... Alfred hazafi, a megszállók, és mindazok ellensége, akik velük együttműködnek...
- Akkor miért nem szökött el a szövetséges csapatokkal?..
- Eleinte a körülmények szerencsétlen összejátszása nem tette ezt lehetővé... Az is elképzelhető, hogy félt a családját érinthető represszióktól, de az is lehet, hogy más okoból maradt itt. Egyszer valamikor rákérdeztem erre. ,,Korábban kellett menekülni", - válaszolta nekem.
- Nem áll kapcsolatban a szövetségesek ellenállásával? Úgy értem, az angol vagy az amerikai katonai hírszerzéssel?
- Nem tudok erről... Lehet, hogy igen... Bár, gondolom, az angolokkal nem áll kapcsolatban. Gyűlöli őket...
- Miért? Mi a véleménye az amerikaiakról?
Kissé elgondolkodva, Klara válaszolt:
- Azt hiszem, hogy az amerikaiakat sem szereti túlzottan. Úgy gondolja, hogy Anglia és az USA szatelitt-állam szintjére fogják süllyeszteni dicső országunkat.
- Nos, lehet, hogy vannak neki erre meggyőző érvei, - mondta elgondolkodva Andrej. - Viszont mit is üzent nekem Rick bajtárs ezzel az őrnaggyal kapcsolatban?
- Azt tanácsolja, hogy használja ki a tiszt kiterjedt kapcsolatait... Összehozhatom önöket egymással.
- És biztos vagy abban, hogy nem fogja elutasítani az ismerkedést velem? Hiszen még ha nem is mondod meg neki, hogy ki vagyok, előbb vagy utóbb úgyis kíváncsi lesz rá.
- Azt hiszem, hogy elmondhatjuk neki. Alfred egyenes jellemű ember, többször mondta, hogy csak is a Szovjet Oroszország képes megverni a német hadsereget, és leszámolni a nácikkal.
- Gondolkodom az önök javaslatán és, mondjuk, három nap múlva adok választ neked.
- Rendben, - bólintott Klara.
- Három nap mulva itt fogsz majd várni rám, ugyan ebben az időpontban, - mondta Andrej, elbúcsuzva az Ellenállás összekötőjétől.
...A rakparton, a híd mellett, saját kis teherautóján várt rá Karlson. Együtt megebédeltek egy kicsiny, külvárosi étteremben, majd elhagyták a várost. Andrej rádióadója mesterien el volt rejtve a kisteherautóban. A Moszkvával fenntartott kapcsolatot más-más helyszínekről valósították meg, amik több tucat kilométerre voltak egymástól, így az adót nem volt könnyű bemérni.
Moszkva a megfelelő módon értékelte a kapott információt. Lehetőség nyílt megbízható forrásból információt szerezni a német csapatok mozgásáról nyugatról a Keleti-front irányába.
Három nappal később Andrej ismét ott volt a dombon, a régi erőd mellett. Klara már várt rá.
- El tudsz még ma utazni abba a városba, ahol Alfred jelenleg szolgál? - kérdezte a lánytól.
- Természetesen.
- Akkor utazz el az éjszakai vonattal. Én holnap délben érkezem. Délután egykor legyél vele a folyópart melletti parkban. Semmit se mondj neki a találkozónk időpontjáról és helyszínéről. Ha nem jön közben valami előreláthatatlan akadály, jelt adsz nekem, én majd odamegyek hozzátok, és az bemutatkozás megtörténik. Ha valami közbejön, visszatérek ide, és majd itt találkozunk.
...Egy kicsiny üdülővároska, amely hírnevet szerzett magának ásványvizes forrásaival, mintha az ország ideiglenes fővárosává változott volna. A hotelek sokaságába beköltöztek a kormányhivatalok. Köztük - a biztonsági hivatal, amely a legszorosabb együttműködésben dolgozott a német állami megtorló szervekkel, és, lényegében, ezek fiókintézetévé vált. A városba szigorú szabályokat léptettek életbe. Kétségtelen, hogy Andrejnek nem lett volna szabad hoszabb ideig itt időznie, az ittéjszakázásról már nem is beszélve. Amig Karlos a piacon nagy lelkesedéssel árulta a portékáját - gyümölcsöket és tyúkokat -, Andrej sétát tett a parkban.
Az ismerkedésük fölösleges ceremóniák nélkül zajlott, és a kölcsönös bemutatkozás mellőzésével; mindketten elég jól ismerték a konspirációs munkát ahhoz, hogy meglegyenek a lényegtelen és fölösleges információ nélkül.
Már a legelső beszélgetés is alátámasztotta Andrej, Klara elbeszélése alapján erről az emberről alkotott feltételezéseit. Alfred, mint az európai kapitalista hadsereg tisztjeinek többsége, nem éppen haladó gondolkodásáról volt híres. Ellenben a náci Németország elkötelezett ellensége volt, iagzi hazafi, nemzete fia, aki, mint honfitársainak többsége, szintén nem szerette az angolokat és az amerikaiakat. Az érveléseivel egyet lehetett érteni - nem kívánta, hogy a háború után hazája másodlagos szerepet kapjon volt szövetségeseitől.
A felderítő tiszt valószínűleg rögtön megértette, hogy kinek a képviselője is Andrej. Bár, Andrej ezt nem is titkolta.
- Megfelel önnek a kölcsönösség alapjára épülő együttműködés? - kérdezte kertelés nélkül új ismerőse.
- Mit ért ez alatt?
- Információcserét.
- Nem, nem felel meg nekem.
- Tekintsem a válaszát a bizalmatlanság jelének? - kérdezte szárazon Alfred.
- Egyáltalán nem. De milyen kölcsönösségről beszélhetünk, amikor az én országom hadban áll, a magáé pedig kapitulált a németek előtt? Hiszen maga csupán az Ellenállás hazafias csoportját képviseli, amelynek egyenlőre nincs sem reális ereje, sem komolyabb lehetőségei...
- Tudja mit, igazat adok magának, - mondta őszíntén némi gondolkodás után az őrnagy. - De mi mindössze rendszeres híreket szeretnénk kapni a maguk frontján zajló eseményekről.
- Ehhez elég, ha meghallgatják a Szovjet Információs hivatal ráadiójelentéseit. Ezeket minden nap, napjában többször sugározzák szinte az összes, európai nyelven.
Andrej észrevétlenül figyelte beszélgető partnerét. Annak gondterhelt volt az arckifejezése, rideg, kissé nyugtalan tekintete. Mint ahogyan az egy felderítőtől elvárható, beszélgetés közben Alfred visszafogott volt, nyilvánvalóan igyekezett nem mondani semmi fölöslegeset, és többet szeretett volna hallani.
- Magát elsősorban - természetesen - a német csapatmozgások, és a Keleti-frontra történő útbaindításuk érdekli? - kezdte Alfred.
- Hiteles információ mindenképpen jól jönne...
- Mi, természetesen, kimerítő híreket kapunk a német hivatalok mozgásáról... De ez még nem minden, - Alfred kutatóan Andrejre nézett.
Nem tudva, hogy mire céloz az őrnagy, Andrej válaszát egy semleges mondatra korlátozta:
- A nagyobb dolgokra soha sem szoktunk nemet mondani...
- Az, amire én gondolok, jóval értékesebb, teljesen hiteles, kizárólagosan fontos információt adna önöknek. Viszont nem titkolom el ön előtt: a megszerzésük rendkívül komoly kockázatot jelent egy olyan ember számára, mint aki abban a helyzetben van, mint maga. Itt viszont semmiben sem tudok segíteni, kizárólag saját magára számíthat csupán, saját erejére és lehetőségeire...
Alfred szavaiban ismét valami bizonytalanság csengett, ami feszültté tette Andrejt.
- Az én helyzetemben minden kozkázatos, - mondta egyszerűen. - Tulajdonképpen miről lenne szó? Mondja ki nyiltan...
Alfred hallgatott egy darabig, majd elkezdett beszélni:
- Rendben. Felvennék-e maguk kapcsolattartásra egy rági ügynökünket, aki még jóval a háború előtt dolgozott a mi hírszerzésünknek?
- Attól függ, hogy kit...
- Egy német nemzetiségű ügynökünkről van szó. Akkoriban fiatal tiszt volt. Most időről időre megjelenik a városban és hoszabb időre itt marad, valószínűleg valami különleges feladatokból kifolyólag. Kétség sem férhet hozzá, hogy a hadnagy, aki ez alatt a kilenc-tíz év alatt a Luftwaffe főparancsnokság hírszerző részlegének ezredesévé vált, meglehetősen értékes információ forrása lehet az önök számára.Nos, szóval, nem-e kíván kapcsolatba lépni, pontosabban, újjáéleszteni helyettünk vele a munkaügyi kapcsolattartást?
- Ezek szerint, maguknak most már nincs kapcsolatuk vele?
- Hát éppen ez az...
- Miért?
- Kapituláltunk, és nem fog velünk együttműködni, bármennyire is nagy összeget ajánlanánk fel neki, amelyet, mellesleg, jelenleg nincs is lehetőségünk előteremteni és kifizetni neki. Maga meg, gondolom, megkockáztathatná...
Andrej elgondolkozott.
- Mielőtt választ adnék, - mondta végül, - szeretnék megismerkedni az aktájával...
- Előre láttam, hogy ezt fogja kérni. Holnap megkapja.
- Nem lehetne inkább ma? Nem kéne nekünk másodjára is találkoznunk. Ez a város nem a leg megfelelőbb találkahely a konspiratív munka számára. Kérem, a dosziét, zárt borítékban, adja át Klarának; mindketten megbízunk benne.
- Rendben. Még ma megteszem.
Kezetfogtak, majd elváltak egymástól.
Még aznap, Andrej és Karlson visszatértek az utazásból. Útközben Andrej figyelmesen áttanulmányozta a ,,Hert" fedőnevű ügynök aktáját.

/Folyt. köv./